Tűnődés a hétről

Prohászka üzenete

Szabó Ferenc hiánypótló könyve (Prohászka Ottokár élete és művei - Szent István Társulat) annak a toronynak legtetején várakozik, amely olvasnivalóimra figyelmeztet. A szerző jóvoltából jó néhány olyan kötetet őrzök (például a püspök naplójegyzeteit), amelyek a magyar katolikus lelkiség nagy alakjának gondolkodását, sorsfordító szerepét mutatják be. Egyetemi előadásaimban is felhasználom ezeket, hiszen a múlt század első felének szellemiségét aligha lehet megérteni Kanter Károly, Prohászka, Tóth Tihamér és Bangha Béla tevékenységének ismerete nélkül. (Nem szerepelnek semmiféle tananyagban, mint ahogy a Prohászkáról kezdeményező művet írt Sík Sándor sem, ami azt sejteti, hogy az irodalom ismeretéből hovatovább elmarad az erkölcsi vonatkozások feltárása. Hogy ennek miféle következményei lehetnek, azt jól látjuk a társadalmi életre tekintve.)

Prohászkáról szólva, lelkiségére utalva mindig elmondom, hogy Budapest ostroma során súlyos "sebet" kapott Elmélkedések az Evangéliumról című könyve. Házunkat meglehetősen sok belövés érte, a becsapódó aknák elvitték az egyik közfalat, mintha eleve egybeépült volna a szomszéd lakás a miénkkel. A szétfröccsenő szilánkok kiverték az ablakokat, szétforgácsolták az ajtókereteket, de apám könyvtára csodálatos módon épen maradt, csak a Prohászka-könyvön hatolt át egy aknaszilánk. (A könyvtár látványa olyannyira felbőszítette az egyik szemlélődő orosz tisztet, hogy hatalmasat vágott az ebédlőasztalra, azt ordítva: ez nem kultúra! Abban a szobában egyebek mellett Tolsztoj és Dosztojevszkij bíborkötésű sorozatai álltak a polcokon.)

Néha a megsebzett Prohászkát, mint egy szomorú és tragikus korszak emlékeztetőjét, meg is mutatom a gyerekeknek, akiknek szerencsére nincsenek közvetlen tapasztalataik a háború pusztításáról. Lám, az evangéliumi üzenet így is erősebb a gránátoknál és az aknáknál...

Szorgosan vizsgáztattam. Nagyon kevés lelkesedéssel végzem ezt a tevékenységet, ám ami ezúttal történt, felvillanyozott. Felelete befejeztével az egyik kislány díszes dobozt nyújtott át: "Ezt a tanár úrnak hoztam." A dobozból az "Elmélkedések..." kötete bukkant elő. "A tanár úr példányát megcsonkította a háború, ez teljes. Gondolom, örül neki."

Mit mondjak, nagyon örültem. A harmadik kiadása a műnek 1914-ből. Az elején arckép: a fiatal Prohászka. Dedikáció is olvasható benne: általam ismeretlen személynek szóló ajánlás, üzenet a múltból: vedd és olvasd Krisztus szavait!

Még egy megkopott gépírást tartalmazó lapot is leltem, amelyre a mű valahai birtokosa érdekes gondolatot írt ki. Idézem: "Michelangelo egy ízben kirándult, s útközben, amint a legszebb ösvényen haladnak, egy nagy sziklatömbbel állnak szemben. ťMilyen otromba egy kő!Ť - mondja az útitárs. ťNem olyan otromba ez - feleli Michelangelo -, add csak ide a vésőmet, hadd faragjak belőle egy csoport szép angyalt!Ť És megcselekedte, ha nem is egyszerre." És a tanulság: "... ha nem is vagyunk Michelangelók, sem más híres művészek, arra igenis képesek vagyunk, hogy az utunkat elálló akadályokból Isten kegyelmével lelki értékeket alakítsunk."

Ez a belég könyvjelzőként szerepelt annál az oldalnál, ahol valaki ceruzával meg is jelölte az alábbi, prohászkai mondatot: "Akarok másoknak ma hasznára lenni, éspedig szívből: akarok nekik valami szolgálatot tenni, s ebben kedvemet lelem."

Vajon kinek segített jókedvvel Prohászka figyelmes olvasója? Nem tudhatjuk. De a példája, amelyet az "Elmélkedések..." ösztönzött, átfénylik az időn, s követésére késztet.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu