|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
KÖNYVESPOLCRA Kézikönyv a hazai egyházakról 1990 óta immár tizedik alkalommal jelenik meg - az Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága szerkesztésében - a Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek című kiadvány. Az ingyenesen beszerezhető kötet ábécésorrendben tartalmazza 168 bejegyzett hazai közösség fontosabb adatait. A katolikus egyházra vonatkozóan elsőként területi felosztás szerint az érsekségek, püspökségek adatai szerepelnek, majd a szerzetesrendekhez, az apostoli élet társaságaihoz, világi intézményekhez, a katolikus társaságokhoz kapcsolódó alapvető tudnivalókat közlik. A könyvben az egyházi fenntartású nevelési, oktatási, szociális és egészségügyi intézményekre, illetve közgyűjteményekre vonatkozó információk is megtalálhatók. A tavalyi adatokat tartalmazó címjegyzék végén tanulmányok olvashatók az egyház és az állam 1989 utáni kapcsolatának alakulásáról, az Egyházi Kapcsolatok Titkárságáról, valamint az egyházi tulajdonrendezés jelenlegi helyzetéről. A címtár adatainak egy része változhat, ezért a közeljövőben elkészül annak folyamatosan frissülő internetes változata is. (Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkársága: Magyarországi egyházak, felekezetek, vallási közösségek) p. Egy "öreg palóc" lourdes-i utazása Sinkó Ferenc író, újságíró az Új Ember történetének csaknem a kezdetektől, 1947-től részese volt. Olyan évtizedekben, amelyeket a keresztény életszemlélethez ragaszkodók vagy a határon inneni és túli magyarság elnyomása, cserbenhagyása, gyötrése különösen jellemzett. Az Ipoly menti Gyerken, még Magyarországon született 1912-ben, de csakhamar utolérte a kisebbségi sors, hogy később már Budapesten, hitvalló katolikus értelmiségiként kelljen szintén szorításban élnie és dolgoznia a "fortélyos félelem" lelket fojtogató világában. Az 1990-ben elhunyt Sinkó Ferenc hagyatékában érdekes kéziratra, egy útinaplóra bukkantak gyermekei. Apjuk 1983-ban jutott el feleségével Lourdes-ba. Negyven évvel korábban, az általa többször "zarándoklatnak" nevezett doni "utazás" nyomán fogant meg benne a Mária-kegyhely felkeresésének vágya: "...miután egy éjszakán át huszonnyolc fokos hidegben kint bolyongtam a havon, nem fagytam meg, felébredtem, és folytattam menekülő vándorlásomat a fagy, a tűz és a halál kábító forgatagában, amely olyan volt, mint egy nagy körmenet a Gonoszság és a Gyűlölet isteneinek emberevő ünnepén. Mihelyt visszanyertem öntudatomat, nyomban Máriának tudtam be, hogy megoltalmazott." Ahogy maga írja: kerülők, zsákutcák, kudarcok és bukások gödreiben bukdácsolva jutott el végre, idős korában e szenthelyre, melynek lelki ajándékairól, tapasztalatairól számol be zarándokfeljegyzéseiben ez az "öreg palóc", aki hol kedves derűjével, hol komolyan gondolt kereszténységével segít közelebb az érett férfihit titkához - ma is, az első lourdes-i Mária-jelenések százötvenedik évfordulóján. (Egy "öreg palóc" lourdes-i utazása. Új Ember, 2008) Szigeti L.
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|