Homíliavázlat

A feltámadás hajnalfénye

Mindhárom szinoptikus evangélium (Mátéé, Márké és Lukácsé) leírja Jézus színeváltozásának epizódját, sőt a 2. Péter-levél is emlékeztet rá: Péter tanúja volt a csodás eseménynek, látomásnak. De akkor még mennyire értetlen, amikor Jézus a hegyről lejövet haláláról és feltámadásáról beszél! Értetlenek a tanítványok mindvégig, még Urunk mennybemenetele előtt is arról kérdezik Jézust, hogy vajon mostanában állítja-e helyre Izrael országát (ApCsel 1,6). Majd csak a szentlélek megvilágosító kegyelme tárja fel előttük Jézus igazi messiási küldetésének mivoltát, hogy az izajási szenvedő szolga sorsát kell beteljesítenie, és így kell bevonulnia dicsőségébe.

A színeváltozás is teofánia (istenjelenés); mint Jézus megkeresztelkedésénél, az Atya itt is tanúságot tesz szeretett Fia mellett. Az írásmagyarázók általában kapcsolatba hozzák a színeváltozást a feltámadással; ez az elővételezett megdicsőülés már előre jelzi azt, hogy az Emberfia a szenvedésen át újra eljut az Atya dicsőségébe. Jézus öröktől fogva az Atyánál volt mint Ige, a megtestesüléssel nem veszítette el istenségét, de felvette a szolga alakját, kiüresítette önmagát, és engedelmes lett a kereszthalálig, ezért az Atya megdicsőítette (Fil 2). Teljesen a mi emberi életünket élte, a bűnt kivéve (Zsid 4,15).

"A mi életünket élte át, de éppen ezzel alakította át, és így életünknek és halálunknak a ťfullánkjátŤ elvette. (1Kor 15,56) [...] Az emberi test lényege éppen az, hogy élete, mint valami láng, a lélekből ível át. A léleknek az élete pedig, melyről a kinyilatkoztatás beszél, Istentől jön át abban a lángívben, melynek a neve ťkegyelemŤ. De ebben az életben nemcsak a lélek részesül, hanem a test is. Az egész hívő ember, test és lélek, Istenből él. Ez az igazi, a szent halhatatlanság. [...] Jézusban a lángív istenien tisztán és erősen feszül. Benne nemcsak a ťkegyelemŤ a neve, hanem a ťSzentlélekŤ. Az ő emberléte Istenből él a Szentlélek teljességében." (Romano Guardini: Az Úr, 261-264.)

Jézus Krisztusban is megvolt a "lángív": először a Tábor-hegyi istenjelenésben fénylett át rajta, és a feltámadásban győzelmesen megnyilatkozott. Az egyházi igehirdetésben sohasem választjuk el a szenvedést és a megdicsőülést, Jézus kereszthalálát és feltámadását, ahogy az őskeresztény igehirdetésben is a kettőt mindig együtt emlegették (vö. 1Kor 15,1-4). Ez a húsvéti misztérium, ezt jeleníti meg az egyház a szentmisében, e misztériumban részesít a keresztség is és minden szentség.

Még egyszer Guardinit idézem (266): "A színeváltozás az Úr eljövendő föltámadásának a hajnalfénye. Ez záloga a saját föltámadásunknak, mert bennünk is annak az életnek kell eljönnie. Hiszen a megváltottság a Krisztus életében való részesedést jelenti. Nekünk is föl kell tehát támadnunk. Bennünk is a testnek át kell változnia a lélek erejéből, mely viszont Istenből nyerte átváltozását (1Kor 15). Bennünk is föl kell kelnie a boldog halhatatlanságnak, bennünk mint emberekben."

De Jézus apostolainak szóló figyelmeztetését nekünk is meg kell szívlelnünk: a kereszten (szenvedésen) és a halálon át kell mennünk, hogy eljussunk a feltámadás dicsőségébe. Csakis így követhetjük Jézust. De így nem járunk sötétségben, hanem - ha hiszünk, remélünk és szeretünk - eljutunk a teljes élet világosságára. Reménységünk a hitből fakad, és a szeretet annak biztosítéka. Egyedül a szeretet marad meg.

Szabó Ferenc

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu