ÁLMODIK A MÚLT

Ok és okozat, avagy századok időrepedékei

A századok időrepedékein át többször fürkésztem Báthori András márványfohászát, a könyörgés szétfutó erezetét - így kezdi szép vallomását a költő, történész Kovács István, miután felkereste az észak-lengyelországi Barczewo Szent András-templomát, s ott megállt Báthori András síremléke előtt. Báthori, mint Warmia püspöke alapította a barczewói lengyel ferences kolostort. A templomhoz reneszánsz kápolnát is ő emeltetett, s benne elkészíttette vörösmárvány síremlékét. Ide kívánt halála után megtérni, de a történelem nem így akarta. Erdélyben, Csíkszentdomokos határában lelte halálát, ahogy erről egy históriás ének is megemlékezik: "András kardinál, Erdély fejedelme, Életét itt végezte végső veszedelemre. Tulajdoníttatik Nagy Kristály Andrásnak, Mikor egy híjjá volt az ezerhatszáznak."

Erdélyben az említett évben Báthori Zsigmond, miután másodszor is lemondott a trónról - de nem Rudolf császár javára, bár vele is tárgyalt, hanem a hazahívott Báthori Andrásnak adta át országát, aki 1599. március 29-től november 3-ig volt erdélyi fejedelem. Rudolf, aki nem a Báthori név viselőjében, hanem a Habsburg szövetségben álló Mihály havasalföldi vajdában bízott, haddal küldte Erdélyre, hogy számára azt visszaszerezze. Mihály a Nagyszeben melletti Sellenberknél 1599. október 28-án megverte Báthori sebtében összegyűjtött csapatait. (A bíboros serege a tízezret sem érte el, a támadó és győztes csapat harminchatezer főből állott.) A fejedelem Lengyelország felé menekült, ahová Csíkon, Moldván át akart eljutni, de a támadók elvágták előtte az utakat. Csekély számú kísérete elmaradozott mellőle, végül már csak Mikó Miklós tartott ki mellette. Csíkszentdomokos határában a megpihenő és kimerült fejedelmet azonban a székelyek egyik csapata utolérte. Miután a keményen védekező Mikót levágták, az egyik székely nemes szolgája harmadmagával rátámad az álmából felriadt fejedelemre, s kegyetlenül lemészárolva a fejét vette. Gyűrűsujjával együtt fejét megküldték Mihály vajdának, teste pedig étele lett a vadaknak.

Úgy tartják, hogy Csíkszentdomokos határán "három nemzedékig nem adott termést a föld, az ehetetlen csengőkóró sárgállott a valamikori gabonaföldek helyén, úgy hogy sokan éhenhaltak, vagy elvándoroltak onnan... mondják, hogy hetenkénti három nap böjtre ítéltetett Szentdomokos minden lakója..., hogy a helyen, ahol a szent ember meghalt, hét évig bugyborékolt fel a vér, senki oda nem közelíthetett, mert földbe gyökerezett a lába..., mondják, hogy azt a helyet olyan nyulak táncolták körül melyeket nem fogott a golyó..., suttogták, hogy a gyilkosokat hetedíziglen megjelölte az Úr: a gyilkos Nagy Kristály András férfiutódainak jobb karjuk hosszabb volt a balnál..., úgy mesélik, hogy a kereszt, mellyel egy tisztalelkű ifjú pap megállította a vérforrást meggyökerezett, s a nyírfa, mi belőle nőtt, keresztformájú ágakkal lombosodott...." Kozma Máriától tudjuk, aki ezeket följegyezte, hogy Báthori András történelmi alakja köré olyan legendát szőtt a népi emlékezet, amely századokon át is ébren tartotta ezt a történelmi eseményt.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu