Szent az élet

A legális abortusz orvosetikai kérdései

Korábban írtunk arról, hogy az orvostudomány mai állása szerint az emberi élet a fogamzással kezdődik, s arról is, hogy a legális abortusznak is súlyos szövődményei lehetnek. Ezen tények alapján válik különösen élessé a kérdés orvosetikai vonatkozása. Nevezetesen: hogyan viszonyuljon egy gyógyításra-megelőzésre rendelt hivatás, vagy maga az orvos a legális terhességmegszakítás gyakorlatához.

Nyilvánvaló, hogy az orvosi hivatás szakmai szabályai szerint egy élet- és egészségellenes beavatkozásról van szó, melynek végrehajtását adott esetben egy állam jogszabályai teszik lehetővé, sőt, adott esetben az orvos számára kötelezővé. Mit kövessen az orvos? A kötelező erejű jogszabályt vagy szakmája etikai követelményét? A kiindulópont a majd két és fél ezer éves hippokratészi eskü, amely napjainkig az orvosi hivatás európai etikai alapnormája. Az orvosok számára évezredeken keresztül nemcsak a hatályos jogi normák tiltották a terhesség megszakítását, hanem legalább ekkora erővel saját hivatáserkölcsi normáik is. Az esküszöveg ugyanis kimondja: "Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kéri, és erre vonatkozóan tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához... Ha esküszegő leszek, szakadjon rám minden átok és szerencsétlenség."

A náci Németország egyes orvosainak barbár, jogellenes és etikátlan működése megrázta a világot és az orvostársadalmat. Ezért alkotta meg a World Medical Association (Orvosi Világszövetség) a Genfi deklaráció néven ismert, 1948-ban megfogalmazott Nemzetközi Orvosi Eskü szöveget. Ez a norma szintén egyértelműen rendelkezik az emberi élet kezdetéről és védelméről, mikor kimondja: "Az emberi életet a fogamzástól kezdve a legteljesebb tiszteletben tartom, fenyegetés hatására sem fogom orvosi tudásomat az emberiesség törvényeivel szembenálló módon felhasználni." Az esküszöveget 1983-ban módosították, ekkor a "fogamzástól kezdve" meghatározás helyett "a kezdetétől kezdve" került bele; ez azonban a lényegen nem változtatott, a terhességmegszakításnál ugyanis egyértelműen emberi élet elpusztításáról van szó, az orvostudomány jelenlegi állása szerint.

A hivatáserkölcsi szabályok hatalmas gyakorlati jelentőséget akkor kaptak, amikor egy-egy országban legalizálták a terhességmegszakítást. Az orvosi hivatásnak a problémára két reakciója volt. Egyrészt a 29. Orvosi Világközgyűlés 1970-ben Oslóban elfogadta az Oslói deklarációt "az indikált művi vetélésről". Ez az állásfoglalás első pontjában egyértelműen kimondja: "Az erkölcsi alapelv, mely az orvosra nehezedik, az emberi élet tisztelete, annak kezdetétől fogva." Másrészt 1974-ben Hollandiában megalakult az "Életet Tisztelő Orvosok Világszövetsége" (World Federation of Doctors Who Respect Human Life"). A szervezetnek ma már hetven országból 300 000 orvos tagja van. Tevékenységük szerteágazó, számos állásfoglalásukból egyik legfontosabb az 1974-ben kiadott Párizsi nyilatkozat, amely többek között kimondja, hogy az életet tisztelő orvosok "a fogamzástól kezdve a legnagyobb tisztelettel viseltetnek az emberi élet iránt. A szövetség fenntartja minden személy élethez való jogát, mely jog alapvető és feltétel nélküli, nem függ a fejlettségi szinttől, a mentális és a fizikális állapottól, a körülményektől vagy a társadalmi fejlődéstől. Több országban végzett vizsgálatok alapján kimutatható, hogy az abortusztörvények liberalizálása nem akadályozza meg az illegális abortuszok előfordulását, viszont tekintélyes mértékben emeli az összes abortuszok számát. A szülészek és nőgyógyászok elismerik a várandós asszonyok méltóságát. Elismerik, hogy az abortusz lealacsonyítja és megalázza az asszonyokat. Az abortusz hatásait vizsgálva megállapítható, hogy életszínvonal-emelő hatása nincs arányban az okozott morális, fizikai és pszichikai károsodásokkal." A szervezet egyértelműen kijelenti: "A művi abortusz nem orvosi ténykedés, s az emberi élet méltóságának, betegeink egészségének, az orvosi hivatás integritásának érdekében tiltakozunk a szabad abortuszt biztosító törvények ellen. (...) Felszólítjuk a kormányokat, hogy adjanak valós segítséget azon asszonyoknak, akiknek terhességük komoly nehézséget jelent, valamint védelmezzék a magzat életét annak fogantatásától kezdve."

A magyar orvosi-etikai helyzetre jellemző, hogy orvosaink egy része - a több évtizedes elhallgatások, félretájékoztatások miatt - tájékozatlannak tekinthető a kérdés szakmai-etikai vonatkozását tekintve. A szülészeknek-nőgyógyászoknak, orvosoknak a pártállami évtizedekben munkaköri kötelezettségük volt az abortuszeljárásban való részvétel, az abortusz végrehajtása. Az ellenszegülő néhány orvost súlyosabb esetben eltávolították munkahelyéről, enyhébb esetben "házon belül" mellőzték (például a műtétek elosztásánál). A szülész-nőgyógyász szakfelügyelet elnöke 1990-ben kijelentette: "A terhességmegszakítások szülészeti osztályon történő végzése jelenleg munkaköri kötelesség és alóla senki nem vonhatja ki magát."

Ez a "gyakorlat" nyilvánvalóan kezdettől fogva alkotmányellenes, ütközött a lelkiismereti szabadság tételével (Alkotmány 60. §). A felhívott alkotmányi tételből ex lege következik az orvosok ilyen irányú szabadsága, melyet a Magzatvédelmi törvény már ki is mondott. (Tv. 14. §)

A hatályos magyar orvosetikai kódex e kérdésről a következőket mondja: "Az orvosi hivatás alapvető törvénye az emberi élet tiszteletben tartása és védelme" - viszont arról nem szól a kódex, mikor kezdődik az emberi élet, s így az is nyitott marad, hogy mit takar az "abortusz" szó használata. Ha a hatályos törvények megengedik a terhesség megszakítását, az orvos kötelessége, hogy "a terhesség megtartása mellett érveljen". Így a kódex kerüli a "magzati (emberi) élet védelme", valamint az etikailag ugyancsak indokolt "várandósság" fogalmának használatát. Viszont a "törvényes keretek között" abortuszt végző orvos etikailag nem ítélhető el - mondja a kódex -, így logikailag érthetetlen, hogyan egyeztethető össze ez a tétel az "alapvető törvénnyel", amely "az emberi élet védelmére" irányul.

Az etikai kódex tipikus példája a magyar orvostársadalom problémakerülő, a konfliktust elmosó magatartásának. A kódex látszólag szemben áll az abortusszal - mert tudja, hogy az orvosi tevékenységtől idegen beavatkozás -, ugyanakkor bármilyen törvényi szabályozást elfogad, s az abortuszt végző orvost mentesíti minden etikai konfliktus alól.

Ugyanakkor a hazai és külföldi orvostársadalomban jelentős megosztottság következett be e kérdésben. A hippokratészi esküt gyakorlatilag már sehol nem teszik le az orvosok hivatásuk megkezdésekor; éppen az abortusz tiltására vonatkozó egyértelmű rendelkezés miatt. E helyett országonként és egyetemenként változóan, az élet kezdetére vonatkozó általános formula áll - kihagyva a fogamzásra való utalást -, illetve általában szerepel a "nem teszek semmit, ami törvénytelen" kitétel a különböző orvosi esküszövegekben. Vagyis az orvostársadalom nem kis része abból indul ki, hogy ami jogszabályszerű, az egyben etikus is.

Nem feladatunk e helyen a gyakorlatot értékelni; csupán annyit jegyzünk meg, hogy jogász szemmel tekintve a problémát: értelmetlen és elfogadhatatlan a jogi és etikai követelményszint azonosítása. Erkölcsi követelményszint megállapítására akkor van szükség, ha a jog hallgat, vagy a jogi normánál magasabb erkölcsi követelményt kíván meg az erkölcsi normaalkotó.

A legális terhességmegszakításról szóló külföldi és hazai orvosi vélemények tehát így tömöríthetők: "A művi abortusz emberi élet elleni orvosi beavatkozás, mely súlyosan sértheti az anya és jövendő magzata életét, egészségét, és ütközik az orvosi etika alapnormáival, ezért a külföldi és hazai orvostársadalom nem kis része határozottan szemben áll az intézménnyel."

Jobbágyi Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu