Szentírás-magyarázat

Elközelgett az Ország...

Advent második vasárnapja - Mt 3,1-12

A mai vasárnap evangéliuma a Keresztelő alakját állítja elénk. Egyszerű ruhát visel, mint a régi próféták, nem emberek által termelt, készített ételeket fogyaszt, hanem sáskán és vadmézen él, azt eszi, amit a természet felkínál neki. Így - függetlenül az emberektől - egészen Isten rendelkezésére állhat. Azt hirdeti, hogy elközelgett az Isten országa; megtérésre, bűnbánatra szólítja fel az embereket. A hozzá sereglőket megmeríti a Jordán vizében, tisztulásuk és újjászületésük jeléül. A rituális fürdők a korabeli zsidó felekezetek vallási gyakorlataiban is fontos szerepet játszottak, János "keresztsége" azonban nem vissza-visszatérő tisztulási szertartás, hanem valami egyetlen, életfordító megtisztulásnak a kifejezője.

Máté evangélista szerint sok farizeus és szadduceus volt azok között, akik János szavára hallgattak. A Keresztelő kemény szavakkal fordul hozzájuk: "Ki indított arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét!" Van hát mit megbánniuk ezeknek az igaz voltukra büszke embereknek is! Jézus majd konkrét vitába száll velük, figyelmezteti őket arra, hogy a törvény s a templom közelében élő embernek különös kísértések közt kell Isten kegyelmébe fogódzkodnia. Most a Keresztelő arra tanítja őket, hogy a Megváltó körül az utolsókból elsők, a elsőkből utolsók lehetnek.

Karácsony előtt magunkra kell vonatkoztatnunk a "pusztában Kiáltó" szavát. Az ünnep nem puszta emlékezés, hanem kegyelmi idő. Biztatás annak, aki messzire szakadt Jézustól: Isten a kövekből is fiakat támaszt - Ábrahámnak? Magának! De biztatás azoknak is, akik a mindennapos hűség terhét hordozzák: térjünk meg ahhoz, aki azt mondta, hogy az ő terhe könnyű, az ő igája édes.

Jelenits István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu