Álomösvények: ember és világ spirituális összetartozása

Robert Christian Bachmann székfoglalója Szegeden

Emberről van szó és műről. Az ember a nevezett német karmester, zeneszerző, akit szerte Európában ismernek, becsülnek mindazért, amit a keresztény gyökerű európai kultúra megőrzéséért és gyarapításáért tett. Erdő Péter bíboros, prímás értékelte így a művészt és alkotót, amikor tavaly novemberben Juliusz Janusz apostoli nuncius a Nagy Szent Gergely Rend parancsnoki fokozatát adta át Robert Christian Bachmannak. Külön figyelemre méltó az a munkássága, amely a zene és a gazdaság területén nemzetközi és magyar művészeti, tudományos törekvéseket támogat.

Nagy zenekarok élén vezényelte például Beethoven műveit, ugyanakkor zeneesztétikai és szerzői tehetsége Ausztráliában a világszerte ismert Tanú-hegyet, a bennszülöttek nyelvén Ulurunak nevezett, a sivatagból 348 méter magasan kiemelkedő sziklát "elemezte" bölcseleti, teológiai szemmel. A szikla közismertebb neve: Ayers Rock, mely hasadékaival, bemélyedéseivel, göröngyeivel szent hegyet jelentett az őslakóknak. A "fehér bőrűek" halott szívnek látták, Robin Davidson ausztrál utazó ezt írta róla: "A szikla megfejthetetlen erejétől sebesen verni kezdett a szívem. Soha nem találkoztam effélével, ami ily kísérteties, ősi gyönyörűséget árasztott volna." Robert Christian Bachmann fölkereste a sziklát, hallgatta az őslakók énekeit a szikla-legendákról, hiedelmekről, és elindult azon az álomösvényen, amely a bennszülötteknek a mitikus helyen összekötő út, a zeneszerzőnek pedig annak fölfedezése, hogy a táj alakulatai, a zene és az utak között szoros a kapcsolat, a transzcendentális tapasztalás, "énekelve haladás" a bennszülöttek konkrét társaságában. Így aztán az Uluru nem csupán egy hegy "lecsupaszított portréja", hanem a transzcendentális emberi tapasztalás jelképe. Mit jelent ember és világ összetartozásában ez a spiritualitás? Művészi formában annak átgondolását, ami az ember legfontosabb létkérdése: Ki (vagy mi) Uluru? A válasz: - Nincs benne más, mint rejtőzködő szeretet. Mondanunk sem kell, hogy ezekkel az átgondolásokkal a zeneszerző a XXI. század darabjaira hulló világában figyelmeztet; olyan új művet alkotott, amely műfajilag meghatározhatatlan, alkotó és befogadó közös munkája, a továbbmondás, gondolás útja a Végtelen felé. Mandelbrot, a matematikus tézisére figyel, amely azt hangsúlyozza, hogy a tengerpart hossza nehezen mérhető a görbéi miatt, ugyanakkor felismerhető benne a magasabb fokú rend: "A tengerpart vonalának kisebb vagy nagyobb részletei durva megközelítésben és az arányoktól eltekintve geometriailag azonosak."

Többek között ezekről beszélt magas szintű, gazdag tartalmú előadásában Robert Christian Bachmann november 30-án a Szegedi Hittudományi Főiskolán székfoglalójában, amely a Budapesten is bemutatott Uluru című kompozíciójának eszmei-gondolati elemzése volt.

Az előadást megelőzően Kozma Gábor főiskolai rektor köszöntötte, Kiss-Rigó László megyés főpásztor, magnus cancellarius pedig a teológiai főiskola tanárai közé iktatta a neves művészt szép számú jelenlévő előtt, akik közt láthattuk az egyetem és Szeged szellemi életének más képviselőit.

A fejtegetés, hogy Uluru nyitott mű (opera aperta, követvén Umberto Eco művészetelméletét) azt igazolja: "minden előadási formában, színpadon és koncertként bemutatható", hagyományos zenés színházban vagy interneten teljesen virtuális létet fölvehet. A szerző a mostani Szentatya szavaival a Te és a Mi fogalmát helyezi műve középpontjába. Az emberi beszédet, amely valójában nem csupán arra törekszik, hogy csak mondjon valamit, hanem hogy megnyilatkozzék. Ha az ember saját magát szóra bírja, már valamilyen formában Istenről is szól.

Az eseményen a megyés főpásztor bejelentette: megalakul a szegedi Zenetudományi és Etikai Intézet, amelynek embert gazdagító szerepéről, a művészet által a Végtelen Valósághoz közelítő hivatásáról Bachmann professzor ugyancsak beszélt.

Szöveg és kép:

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu