Elvarázsolt figurák

Ha egyszer az életben lenne nekem is villanyvasutam, én lennék a legboldogabb ember a világon - gondoltam akkoriban. Lett villanyvasutam. S boldog is vagyok. De a kettőnek - így, lassan húsz év múltán be kell látnom - semmi köze egymáshoz.

Könnyebb azt számba vennem, mi nem a boldogság. Aztán talán az is kikerekedik belőle, mi az.

Számomra a boldogság nem azonos az örömérzéssel. Még csak a bánat hiányával sem. Azt hiszem, túl van örömön és bánaton, független tőlük, mert az öröm és a bánat múlékony, változó és pillanatnyi.

A boldogságot nem pillanatnak ismerem. Inkább tartósnak és maradandónak.

Úgy hiszem, a boldogság nem rövidlátó. Messzebbre néz; nem a lába elé; és lehet, nem csak a soron következő lépésekre ügyel.

Ezért aztán sokan naivitásnak, képzelgésnek, önbecsapásnak, álmodozásnak vagy éppen élhetetlenségnek mondják: "elvarázsolt figura". (Félreértés ne essék: ha elvarázsolt figurával találom szemben magam, még nem vagyok biztos abban, hogy boldog is egyúttal.)

Mégis megtapasztaltam: lehetek szomorúságom közepette is boldog; és lehetek örömmámorban is boldogtalan.

A boldogság az én életemben a minden pillanatban jelen lévő bizonyosság: végül minden jóra fordul. A boldogság számomra maga a megingathatatlan hit: szeret Valaki, vár rám, vigyáz rám, számít rám.

S miközben karácsony boldogságára várakozom, arra gondolok, nem pontos, ha azt mondom: életcélom a boldogság. Valójában a tény, hogy van értelmes, hiteles, transzcendens és szeretően irgalmas célja az életemnek: ez az én boldogságom.

Süveges Gergő

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu