Egyetlen egészként látta a világot...

A XX. század nagy ortodox polihisztora, Pavel Florenszkij

A világ lassan kezdi felfedezni a filozófus, teológus, művészettörténész, esztéta, fizikus, elektromérnök és matematikus Pavel Alekszandrovics Florenszkij orosz ortodox papot. II. János Pál pápa nem véletlenül említette Fides et ratio kezdetű enciklikájában, amikor Isten szava és a filozófia termékeny találkozásáról ír.

Pavel Alekszandrovics Florenszkij125 éve, Azerbajdzsánban született, ahol édesapja mérnökként a vasútvonal építésén dolgozott. Édesanyja ősi örmény család sarja. Boldog gyermekkorát Grúziában töltötte, egy fiú- és öt leánytestvérével. 1900-ban Moszkvában kezdte egyetemi tanulmányait.

1908-ban a Moszkvához közeli, ősi Szergej Poszad Szentháromság kolostor szomszédságában telepedett le. 1911-ben megnősült, majd pappá szentelték. A forradalmat megelőzően részese a moszkvai teológiai, filozófiai és művészeti közéletnek.

1917 októberét követően a kolostor művészeti kincseit felügyelő bizottság tudományos titkára, fizikát és matematikát oktat. 1921-től alapvető szerepe van a villamosítási programban, a nehézipari népbiztos mellett tanácsadóként dolgozik. 1928-ban tartóztatják le először.

"Ez a kor annyira borzalmas, hogy mindenkinek saját magáért kell felelni. (...) Én megértettem, hogy csak Isten hangját kell követnem" - írta később. Hitvalló magatartása, másokra gyakorolt hatása és vitathatatlan szellemi fölénye miatt különlegesen veszélyes elemként kezelték. Ugyanakkor rendkívüli képességeit a lágerben is kihasználták, a Szolovki-szigetek kolostorbörtönében sem szűnt meg alkotni. Életének utolsó éveiben mintegy tíz fontos szabadalma született, közöttük a fagyálló folyadék.

Florenszkij lelki nagyságára vall, hogy mindvégig hallgatott Isten szavára, azt folytonosan igyekezett tettekre váltani. A halál gondolatánál is nehezebb volt elfogadnia, amikor feljegyzéseit, kutatási eredményeit látta megsemmisülni. "Világos, hogy úgy van megalkotva a világ, hogy semmit sem lehet neki adni, hacsak nem szenvedés és üldöztetés árán... Önmagunk odaajándékozását, a nagyságot vérrel kell megfizetni."

Élete értelmével kapcsolatban így fogalmazott: "Új utakat nyitni a majdan megszülető globális világszemlélet számára." Egész életében "egyetlen egészként" szemlélte a világot.

Még életében Oroszország dicsősége lehetett volna - ehelyett fegyház, láger, száműzetés lett osztályrésze. Végül halálra ítélték. A Ljubjanka börtönben talált papiros szerint "a jelen tanúsítvány igazolja, hogy a Leningrád vidéki NKVD trojkájának Florenszkij, Pavel Alekszandrovics halálraítéltre vonatkozó határozata 1937. december 8-án végrehajtatott. K. Polikarpov főhadnagy."

Natalino Valentini olasz kutató így összegzi Florenszkij életművét: "Filozófiájában élet és gondolat, hit és értelem, vallás és kultúra, szó és tett, érzelem és értelem, elemzés és megsejtés, tudományos feltalálás és művészi teremtés feloldhatatlan egységbe forr öszsze, egyetlen szerves egészet alkot, ahol ezernyi szál összefonódásának szakadatlan lüktetése adja az életet."

Vizsolyi László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu