"Ez a párbeszéd mind a mai napig tart..."

Emlékév kezdődik Lourdes-ban - a jelenések százötvenedik jubileuma alkalmából

"Bárcsak sokan nyernének vigasztalást azok közül, akik majd e szobor lábánál imádkoznak a Szeplőtelen Szűzanyához" - mondta ötven évvel ezelőtt Pierre-Marie Théas lourdes-i püspök, amikor tudomására jutott, hogy Magyarországon, Máriaremetén, a lourdes-i barlang építésével kívánnak megemlékezni a Szűzanya jelenéseinek századik évfordulójáról. Azóta nemcsak Máriaremetén, hanem az ország szinte valamennyi templomában van Lourdes-i Szűz Mária-szobor, melynek közelében talán könnyebben hangolódik a lélek a Szeplőtelen Szűz és Szent Fia tiszteletére. Bánat és boldogság idején bizalommal fordulunk ahhoz, akit Isten kegyelme megóvott az áteredő bűntől. Idén december 8-án ismét jubileumi esztendő kezdődik a dél-franciaországi Mária-kegyhelyen, ahová XVI. Benedek pápa is ellátogat majd. A zarándokok millió között bizonyára sok honfitársunk is felkeresi majd Lourdes-ot, hogy beteg világunkban testi-lelki gyógyulást kérjen szerettei és a maga számára.

A pireneusi falucska régmúlt története Nagy Károly idejére vezet vissza, amikor a közeli Tarbes mellett az uralkodó megütközött a szaracénokkal. A csata Nagy Károly győzelmével végződött, a menekülők kis csoportja azonban a Gave folyó melletti Mirambel hegyén sáncolta el magát. Az erőd ostroma elhúzódott, és mindkét fél sokat nélkülözött. A legenda szerint az egyik nap egy sas halat zsákmányolt a Gave folyóból, de az erőd fölött karmai közül a zsákmányt kiejtette. Mirat, a szaracénok vezére követet küldött Nagy Károlyhoz, hogy nekiajándékozza a halat. Azt remélte, hogy az éhező király, amikor megtudja, hogy a várbelieknek még van tartalékuk, elvonul csapataival. Nem így történt, mert az ostromlók tábori főpapja, Le Puy püspöke követségbe ment a szaracénokhoz. Látva, hogy a várvédők is nélkülöznek, azt javasolta, adják meg magukat Mirjamnak, Palesztina védasszonyának. A szaracén vezér megkeresztelkedett, a Lourus nevet vette fel - innen a Lourdes elnevezés -, és megtarthatta a várat. A város címerében ma is benne van a sas, karmai között a Gave folyóból kiragadott hallal.

Mirambel várával szemben, százötven évvel ezelőtt a Szent Szűz megjelent egy egyszerű pásztorlánynak, Soubirous Bernadettnek, akit azóta egyházunk szentté avatott. 1858. február 11-e és július 16-a között tizennyolc alkalommal üzent általa a világnak a "Barlang Hölgye". A március 25-ei jelenés alkalmával a szépséges hölgy így mutatkozott be: Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás.

"Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy lelkileg és aszketikailag Lourdes sokkal mélyebb hatást gyakorol az emberre, mint maga Róma. Természetesen most nem Róma dogmatikai és történelmi jelentőségére gondolok, de itt csak az Úr Jézus és a Boldogságos Szűz állanak az élmények középpontjában" - írta naplójába a kegyhelyen tett látogatásakor Werner Alajos, a közismert egyházzenész. Lourdes-ban a zarándok szinte természetesen jut közvetlen, meghitt kapcsolatba Jézussal és a Szűzanyával.

Mindazok, akik bizalommal mennek oda, megtalálják szívük békéjét, és életet nyernek.

Az elmúlt százötven év során több százra tehető azok száma, akik testi bajaikból meggyógyultak Lourdes-ban, pedig a kristálytiszta, szinte jéghideg víznek, a laboratóriumi elemzések szerint nincs semmiféle természetes gyógyhatása. Olyan, mint a Pireneusok többi forrásvize, amint azt a nemzetközi szakértők számtalanszor megállapították. Gyógyító ereje az Oltáriszentséggel történő áldáskor mutatkozik. Felkészült orvosi gárda vizsgálja ki a csodás gyógyulások hitelességét. A hivatalos egyházi elismerés feltétele nemcsak az, hogy hirtelen és visszafordíthatatlan legyen a beteg állapotában bekövetkezett változás, hanem a megelőző orvosi leleteket is csatolni kell. Jól ismerjük a Nobel-díjas kutató, Alexis Carrel történetét, aki hitetlen orvosként érkezett Lourdes-ba, ott személyesen kivizsgált egy csodás gyógyulást, de esztendők teltek még el addig, amíg szíve igent mondott Isten ajándékára, a hitre.

A betegek körmenetét délutánonként tartják. Önkéntesek százai segítik a tolókocsis, hordágyas betegeket. Aki egyszer már megmarkolta a tolókocsi támláját, vagy hagyta, hogy a körmenetben vonuló egyik-másik beteg belekaroljon, az jól tudja, hogy milyen sokat kaphatnak beteg testvéreiktől az egészségesek Lourdes-ban. Az megérti, mit jelent betegek és egészségesek összetartozása az emberiség nagy családjában. A délutáni körmenet sokszor a Szent X. Piuszról elnevezett földalatti bazilikában fejeződik be, melynek lejárata úgy van kiképezve, hogy a fogyatékkal élők is akadálytalanul mozoghatnak. Ötven évvel ezelőtt, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Giuseppe Roncalli bíboros, a későbbi Boldog XXIII. János szentelte fel ezt a kétszáz méter hosszú, hatvan méter széles, közel húszezer hívőt befogadni képes bazilikát, amelyet a magyar származású építész, Pierre Vago (Vágó Péter) tervezett.

További magyar emlékeket is őriz Lourdes. Hiszen a bazilika mögötti keresztút tizedik állomását is honfitársaink adományaiból állították. Jézust megfosztják ruháitól. Arra is utal a jelenet, hogy az I. világháború után Magyarországot is levetkőztették, megfosztották egykori területeitől. Most, a százötven éves jubileumra új keresztutat állíttat Lourdes, amely a tolószékes betegek számára is könnyen megközelíthető lesz. A stációkat itt is egy magyar származású művészre, arra a Fayköd Mária Zsuzsára bízták, aki a köztiszteletben álló Regőczi István atyának volt az egyik sasfiókja.

Hosszú ideig egy másik magyar emléke is volt Lourdes-nak: 1956 tavaszán magyar zarándokok egyszerű fakeresztet állítottak föl, láncot helyezve rá, a magyar nép és egyház rabságát jelképezve. A keresztre felirat került: Édes Szűzanya - Igazságot Magyarországnak! 1992-ben, Seregély István érsek és Miklósházy Attila püspök népes zarándoklatot vezetett a kegyhelyre. 1913 óta ez volt az első alkalom, hogy nemzeti zarándoklat keretében a magyarok felkeresték a kegyhelyet. A két főpásztor ünnepélyesen levette a láncot a keresztről. Egy korszak zárult le ezzel. A lánc hazakerült Magyarországra, Máriaremetére, hogy itthon immár arra a szeretetre emlékeztessen, melynek láncszemei egybefűzik a nagyvilág magyarjait. Új csoda történt Lourdes-ban, az egymástól elszakított megannyi magyar szív szabadon egymásra talált.

A tizenöt évvel ezelőtti történelmi kitérő után térjünk vissza ismét a Gave folyó partjára, a jelenések barlangjához, amely előtt egész nap ezrek imádkozzák, csöndben morzsolva vagy hangosan mondva a rózsafüzér-tizedeket. Velük szemben, a barlang mélyén egy szabadtéri oltár, mellette a gyógyító erejű forrás, a barlang oldalában pedig a Szeplőtelen Szűz szobra. Egész nap zarándokok vonulnak el csendben, hogy megérintsék a milliók által már előttük fényesre simított köveket, és maguk is részesei legyenek az Úr Jézus, a Szűzanya és Bernadett titkának.

Amikor pedig leszáll az este, a zarándokok ismét itt gyülekeznek, a grotta előtt, hogy a bazilika harangjának Ave Maria dallamára meginduljon a gyertyás körmenet. Ki tudná megkülönböztetni, hogy a boldog remény, vagy a gyertya lángjának fénye tükröződik az arcokon? Könnyebben megértjük, mit akart kifejezni II. János Pál pápa, amikor 2004 Nagyboldogasszony ünnepén Lourdes-ba látogatva azt mondta: "Amikor Szűz Mária megjelent Bernadettnek a Massabielle-barlangnál, párbeszédet kezdett az ég és a föld között, mely mind a mai napig tart."

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu