Egy fillér nélkül is sokat segíthetünk

Rendelkezzünk adónk egy százalékáról!

Tíz évvel ezelőtt, 1997-ben vezették be az adófizetők által adójukból egyházaknak átutalható egyszázalékos rendszert, amelyet a magyar-vatikáni szerződés rögzített. Egy évvel később újabb egy százalékról rendelkezhettek az adófizetők, valamilyen közcélú alapítvány javára.

A katolikus egyház költségvetésének döntő része három forrásból származik: az egy százalékból, a járadékból és a hívek adományaiból. A járadék összegét az egyház által vissza nem kért ingatlanok után megállapított érték javadalma adja: ennek nagysága évente átlagosan négymilliárd körül mozog.

Az egy százalékról rendelkezés a következő bevételeket jelentette bevezetése óta: 1998-ban 653 millió, 1999-ben 834 millió, 2000-ben 995 millió, 2001-ben 1 milliárd 212 millió, 2002-ben 1 milliárd 350 millió, 2003-ban 1 milliárd 892 millió, 2004-ben 2 milliárd 185 millió, 2005-ben 2 milliárd 174 millió, 2006-ban 2 milliárd 346 millió, 2007-ben pedig 2 milliárd 463 millió.

Ezek az összegek a következő adatok alapján állnak össze: 1998-ban 307 932-en rendelkeztek úgy, hogy adójuk egy százalékát a katolikus egyháznak juttassák, 1999-ben 309 541-en, 2000-ben 333 383-an, 2001-ben 355 796-an, 2002-ben 334 951-en, 2003-ban 417 310-en, 2004-ben 417 895-en, 2005-ben 405 843-an, 2006-ban 398 840-en, 2007-ben pedig 438 887-en.

Mi okozta az összegek számszerű emelkedését az 1998-as 653 millióról a 2007-es 2 milliárd 463 millióra? Nemcsak az egy százalékot átutalók számának növekedése (mintegy százharmincezerrel), hanem a bérek emelkedése, ennek következtében a személyi jövedelemadó növekedése, illetve az infláció. S az adókedvezmények változása is lényegesen befolyásolta a felajánlható összeget.

Amikor bevezették az adójóváírást, ez azt jelentette, hogy például a minimáladóból nem lehetett felajánlani. Emellett a családi és egyéb adókedvezmények változása ugyancsak hatással van az összegre. Idén például az adókedvezmények - kormányzati kezdeményezésre - olyan mértékben csappantak meg, hogy ez megmutatkozik az egyszázalékos összeg növekedésében. Ennek a látszólag ellentmondásnak egyszerű a magyarázata: minél inkább csökkentik az adókedvezményeket (nő a befizetett adó tömege), annál inkább emelkedik a befolyt adó egy százaléka utáni összeg.

Tizenhatmilliárd forinttal kevesebb adókedvezményt számoltak el 2006-ban az előző évhez képest. kétmillió 847 ezer személy tartozik azok körébe, akiket valamilyen adókedvezmény érinthet, a családi kedvezményeket azonban a korábbi létszámnak csak 13,3 százaléka vehette igénybe, hiszen egy és két gyermek után megszüntették az adókedvezményt, s három vagy több gyermek esetén is gyermekenként csak 4 ezer forint ez az összeg. Összesen 123 ezer fő élhetett a családi kedvezménnyel az említett 2 millió 847 ezer személyből.

Ahhoz, hogy jobban megértsük az egyház anyagi helyzetét, illetve választ kapjunk arra, hogyan lehet - az adózok minden külön anyagi áldozatvállalása nélkül - pénzügyi segítséget nyújtani, további részletek ismerete fontos.

A magyar-vatikáni megállapodásban szerepel: amennyiben az egyszázalékos fölajánlás nem éri el az összes progresszív jövedelemadó fél százalékát, akkor a költségvetésből fél százalékig kiegészítik azt, a felajánlók számának arányában.

2001-ben módosították a törvényt: 2003. január 1-jétől úgy változott volna meg a személyi jövedelemadó kiegészítése, hogy nemcsak a progresszív, hanem a teljes személyijövedelemadó-bevétel 0,8 százalékáig egészítette volna ki a költségvetés a felajánlásokat. (A kiegészítéshez a népességi adatokat a 2000-es népszámlálás adatai adták volna. Ekkor a lakosság mintegy hetven százaléka vallotta magát katolikusnak.)

Ennek a módosításnak a népszámlálásra vonatkozó részét azonban be sem vezették, mert a 2002-es kormányváltás után azonnal hatálytalanították. De megmaradt, hogy a teljes személyi jövedelemadó 0,8 százalékáig egészítették ki az egy százalékból befolyó összeget. Ez a rendszer 2007. január 1-jéig működött, amikortól a progresszív személyi jövedelemadó mértékének 0,9 százalékáig egészítik ki az összeget, ami az egyházba jutó pénz csökkenését jelenti. Miért a látszólagos egy tizedes emelés ellenére a csökkenés?

A progresszív adóba nem számítanak be az adóbevallásban szereplő, úgynevezett forrásadó jövedelmek: az osztalék, a lakásbérbeadásból származó jövedelem, stb. Tehát kevesebből számolják ki az egy százalékot.

Mindebből kiderül, az egy százalék szempontjából hátrányos az idén január 1-jével bevezetett rendszer.

Tovább bonyolítja az ügyet, hogy az egyházak mellett kezdetben megjelöltek egy állami központi célt, amelyre az adózó fölajánlhatja egy százalékát. Mára eljutottunk oda, hogy hat ilyen cél szerepel. Sok embernek dilemmája, hogy adott évben az egyházat támogatja-e, vagy mondjuk a gyermekszegénység elleni célt, mint ahogyan a parlagfű-mentesítés is évek óta központi cél.

Balog Zoltán, a parlament Emberi jogi, Kisebbségi, Civil és Vallásügyi Bizottságának elnöke, Szászfalvi László és Semjén Zsolt KDNP-s képviselő több alkalommal nyújtott be módosító javaslatot, amit a kormánypártok nem fogadtak el. A vatikáni szerződés szerint az egyházi százalékot más célra nem lehet fordítani, mellette legföljebb egyetlen központi célt lehet megjelölni. Mint Balog Zoltán mondja, a kormány által elfogadtatott jelenlegi javaslat, amely szerint az egyházak mellett még három központi cél határozható meg, azért elfogadhatatlan számukra, mert nemtelen versengést alakít ki a felajánlásokra az egyházak és mondjuk az asztmás gyerekek vagy árvízkárosultak ügye között.

A katolikus egyház költségvetésében a járadék összegét nagyjából fölemésztik a beruházások, az iskolák, szociális otthonok felújítása, templomok építése, az egy százalék pedig éppen hogy fedezi a működést. Az idei év pénzügyi tervezésében a progresszívadó-számításhoz való visszatérés már kényszerű átcsoportosításokat igényelt.

A száznegyvennégy Magyarországon bejegyzett egyháznak és vallási közösségnek összesen 720 ezren ajánlottak föl egy százalékot 2007-ben, a kormányzat által meghatározott célokra mintegy másfél millióan. A felajánlott egy százalékok korántsem tükrözik a 2000-es népszámlálási adatokat - igaz, a mintegy 7 millió katolikus jelentős része gyermek és idős, akiknek nincs adóbevallásuk.

2001-ben az adófizetők 9,1 százaléka ajánlotta fel a katolikus egyháznak az egy százalékot, 2002-ben 9 százalék, 2003-ban 11,3, 2004-ben 13,8 százalék, s ez az arány azóta is 14 százalék körül mozog. Ez az országos, mintegy 7 milliós katolikus részesedésen belül elenyésző.

Tehát az ország nehéz gazdasági helyzetében is - anyagi áldozathozatal nélkül - lehetne segíteni az egyháznak, ha a magukat katolikusoknak vallók felajánlanák egy százalékukat. Nem lehet mindennek az okát - a jogos kritikákon túlmenően - áttolni a kormányzatra. A katolikusok felelősségéről van szó, anélkül, hogy ez egyetlen fillérjükbe kerülne, hiszen a már befizetett adó egy százalékának felhasználására vonatkozna döntésük. Hitünket így is meg kell vallanunk.

Arról sem szabad természetesen elfeledkezni, hogy a plébániák működését a híveknek kell fedezniük. Csak nagyon indokolt esetben tudnak az egyházi költségvetésből plébániai működésre is juttatni.

Balog Zoltán politikai szempontból úgy látja: az egyházakkal folyó költségvetési szakmai egyeztetés mellett megfigyelhető az a kormányzati szándék, hogy minden módon csökkentsék az egyházak által végzett közfeladati tevékenységek (oktatás, idősek gondozása, stb.) támogatását. Ez szomorú tendencia.

Az egyik legfontosabb egyház-finanszírozási forma az állampolgárok adójának egy százaléka, mondja Balog Zoltán, s hozzáteszi: ennek a rendszernek is "nekiment" a kormány. Jövőre az eddigi 0,9 százalékos kiegészítés helyett 0,5 százalékra egészítik csak ki az összeget, s emiatt az egyházaknak föl kell készülniük, hogy 2009-ben lényegesen kisebb összeghez jutnak.

"Egyházpolitikai kérdésekben - mondja Balog Zoltán -, úgy látom, vita van a kormányzaton belül. Hiller István miniszter - talán furcsa, hogy ellenzékiként megdicsérem - elég jól védte a már bevált egyház-finanszírozási rendszert. Ami nyáron történt azonban, arcul csapása az egyházaknak. Utólag tudták meg, hogy a koalíciós szerződés megújításában az MSZP és az SZDSZ megállapodott különböző, egyházakat érintő kérdésekben. Ez azért is felháborítja az egyházakat, mert róluk akarnak dönteni - anélkül, hogy őket is megkérdeznék. Állam nem mindig volt, egyház azonban mindig, így a folytonosságot nem az állam, hanem az egyház képviseli Magyarországon.

Jobb lenne, ha a kisebbik kormánypárt akciói még kevesebb figyelmet kapnának. Ők újra és újra földobják az egyház-finanszírozás általuk elképzelt ötletét, de soha nem dolgozzák ki, majd eltűnnek vele. Ötleteikkel elsősorban a médiában szerepelnek, mert az SZDSZ alapvetően médiapárt."

Más, egyházakat érintő területeken Balog Zoltán így látja: az egyházi ingatlanrendezési törvény 2010-re lezárul, súlyos gondok mutatkoznak azonban - a világi szakma is fölemelte a hangját - az egyházi közgyűjtemények sorsát illetően. Ezen a téren igen súlyos az elvonás, mintegy harmincszázalékos. A nemzeti kincset alkotó egyházi közgyűjtemények ezzel méltatlan helyzetbe kerülnek.

Az egyházi műemlékek fölújítására évek óta alig jut. A Mátyás-templom renoválására - kiemelt műemlékként - futja a költségvetésből.

Balog Zoltán végül megjegyzi, fontosnak tartja, hogy a vidéki lelkipásztorok továbbra is kapják jövedelempótló támogatásukat, igaz, annak összege négy év óta egyetlen fillérrel sem növekedett.

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu