A Guadalupei Szűzanya ünnepe - Budapesten

A Tepeyac-domb Juan Diego és Zumárraga püspök szobrával

Az Új Ember olvasói húsvéti számunkból már értesülhettek arról, hogy december 12-én a Guadalupei Szűzanya tiszteletére felajánlott ünnep szerveződik Budapesten, a Magyar Szentek templomában. Návay Ákos ez év elején egy csíksomlyói zarándoktárs "útbaigazítása" nyomán jutott el a budai templomba, ahol a sekrestyében rátalált a guadalupei kegykép másolatára. Az ottani beszélgetés eredményeként Écsy Gábor plébános egy leendő csíksomlyói fotókiállítás kapcsán nyitottnak mutatkozott arra, hogy felkarolja a mexikói Mária-kultusz "meghonosításának" ötletét is, helyet biztosítva a plébánián az emléknapnak. Az eltelt hónapokban az előzetes elképzelések, tervek határozott formát öltöttek, összeállt a program, amely már 11-én este elkezdődik, méghozzá közös virrasztással...

A Három kultúra tere Mexikóvárosban

Reggel Pákozdi István egyetemi lelkész mutat be szentmisét a templomban: épp abban az órában, amikor Mexikóban éjféllel beköszönt az ünnep. A szertartást követően a plébániáról rövid, "szimbolikus zarándoklat" indul a parkosított lágymányosi öbölbe, a Duna-partra. A legtöbb érdeklődő bizonyára a délutáni fő eseményekre látogat majd el a Magyar Szentek templomába, ahol fél hat órakor Bíró László püspök celebrál ünnepi misét. Ezután a mexikói nagykövet köszöntőjével nyílik meg Cristina RubalcavaA Guadalupei Szűz, a világ védőpalástja című kiállítása, amelyet 2002. július 31-én Boldog Juan Diego szentté avatásának napján a párizsi Notre-Dame-ban is bemutattak. A nemzetközi hírű, mexikói származású, Párizsban élő művésznő külön a budapesti ünnepre egy nagyméretű képet készít. A tárlattal együtt szerepel Návay Ákos már említett Csíksomlyóba mének... című vándor-fotókiállítása. Lapunk állandó külső munkatársa, Dragon Zoltán művészettörténész a Guadalupei Szűz tipológiájáról, Molnár V. József néplélekrajz-kutató pedig a székelyföldi kegyhelyről tart előadást, felmutatva a két szent hely szoros kapcsolatát, s azt, hogy Mária valósága - a jelenések helyétől függetlenül - mindig és mindenhol ugyanaz. Eltűnnek a határok, az óceánnyi távolságok, hiszen az Istenanya személye és üzenete lelki hidak sokaságával köti össze a kontinenseket...

Cristina Rubalcava: Juan Diego és a Guadalupei Szűzanya kegyképe

Az est folyamán díszvendégként köszöntik az ünneplők körében a kilencvennyolc éves Molnár Gyula mariológust is, aki a Mária-jelenések három földrészen című tavaly megjelent könyvében természetesen a Guadalupei Szűzanyának is szánt egy fejezetet.

Fabók Mariann közreműködésével felolvasást hallhatnak a résztvevők Mexikó Evangéliumából (Nican Mopohua), amelynek szövegét 1548 és 1554 között az utolsó azték uralkodó, Moctezuma unokaöccse, Don Antonio Valeriano írt le - ősi azték (nahuatl) nyelven, latin betűkkel - a guadalupei jelenésekről, Juan Diego, illetve annak nagybátyja, Juan Bernardino elbeszélései alapján.

Návay Ákos szeretné, ha itthon is hagyománnyá válna az adventi Mária-ünnep: az idei év tanulságaiból, tapasztalataiból kiindulva minden évben más-más előadók, kiállítók meghívásával még közelebb hozva a magyarországi hívekhez a világ leglátogatottabb kegyhelyének üzenetét. Egy hirtelen jött ötletből kiindulva az emléknapra időzítve újra megjelentetik Francis Johnston A Guadalupei Szűzanya jelenései című (eredetileg 1981-ben, Angliában kiadott) könyvét, amelyet másfél évtizede Viz László fordított le. A mexikói kegyhelyről szóló első és eddig egyetlen magyar nyelvű kötet akkor hamar elfogyott, ezért az újranyomása most igazán aktuálissá vált. Návay Ákos szerint azonban "erős önkontroll" mellett szükség volt a kötet átdolgozására, mivel Johnston úttörő műve számos "sajátos megközelítést", téves következtetést, hibás adatot és torzítást is tartalmaz. Az indiánok múltját, szellemi örökségét és tárgyi kultúráját közelről ismerő képzőművész igyekezett a negyed évszázada született összefoglaló munka kisebb-nagyobb pontatlanságait kiküszöbölni. A "spanyol aranykor" hódítóinak tevékenységét, illetve a leigázott népek reakcióit óhatatlanul másképpen ítéli meg az, akinek a prekolumbián kultúrára is rálátása van...

Mexikóvárosban a mai Három kultúra tere hajdan piactér volt: 1521-ben végső ütközetben itt csaptak össze az aztékok és a spanyolok, majd az azték templom köveiből ide épült az Újvilág egyik első istenháza, ahová a guadalupei látnok, Juan Diego is rendszeresen elzarándokolt. A téren elhelyezett kőtáblán a hódítások éveire utalva a következő szöveg áll: ...Nem volt diadal, sem vereség, a mai Mexikó mesztic népének fájdalmas születése volt ez... Az idézet az óriási emberveszteséggel járó csatákra utal, amelyeket követően az azték birodalom összeomlott, a fővárost, Tenochtitlánt lerombolták, az őslakók - úgy látszott - végleg talajt vesztettek... Ám 1531. december 9-én a Tepeyac-dombnál Mária megjelent Juan Diego Cuauhtlatoatzinnak. A Szűzanya üzenetével új korszak köszöntött be: "Tonantzin Guadalupe" mentette meg Juan Diego népét és kultúráját, megóvva őket az arany utáni olthatatlan vágyukban mindent esztelenül pusztító spanyoloktól is. Az Élet Anyja visszaadta az őslakóknak a konkvisztádorok érkezése után elvesztett túl- és továbbélésük reményét és emberi méltóságukat. Az aztékok - a képírás tudóiként - pontosan megértették a jelenés szimbolikáját: paradox módon ugyanis Mária azt a hitet, örömhírt adta át nekik közvetlenül, teljességében és tisztaságában, amelyet a magukat kereszténynek valló spanyol hódítók tetteikkel meggyaláztak. Sejthető, hogy ha pusztán az európai "betolakodókon" múlt volna, Latin-Amerikában nem gyökerezik meg mélyen a kereszténység. Isten azonban leghitelesebb követét, "odaadó szolgálólányát", a világ királynőjét küldte el e földre...

Pallós Tamás

Kép: Návay Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu