LITURGIA

A liturgikus év kibontakozása

A kenyértöréstől a szentmiséig (XXIX. rész)

Amikor Konstantin császár elrendelte, hogy a vasárnap lesz a hét munkaszüneti napja, a Krisztus halálának és feltámadásának emlékezetére ősidőktől fogva celebrált vasárnapi Eucharisztia-ünneplés kultúrája a zsidó sabbát-teológia elemeivel gazdagodott.

Húsvét vasárnapját a IV. századtól egyre nagyobb ünnepélyességgel tartják meg: fokozatosan kialakul az ötvennapos húsvéti idő, amit pentekosztnak neveztek. A feltámadás ünneplését már korábban is megelőzte egy készületi, böjti időszak, amely ekkorra negyvennapossá növekszik. Húsvét ünnepének egyedülálló központi jelentőségét mutatja, hogy azt egyszerűen csak "az ünnep"-nek nevezték.

A karácsony és a vízkereszt ünnepeinek kialakulása jól mutatja, milyen erőteljesen és következetesen mutatta fel a kereszténység saját értékeit egy pogány világban, nemegyszer ellenpontozva a meglévő szokásokat, illetve tendenciákat.

Róma városának naptárában találkozunk először Krisztus születésének ünnepnapjával. Kialakulásában az a törekvés is közrejátszott, hogy ellenpontozzák az Aurelianus császár által 274-ben a szír napisten tiszteletére bevezetett "Sol invictus" pogány ünnepet, amelyet a téli napforduló napján, december 25-én ültek meg. Már a biblikus teológiában találunk olyan kijelentéseket Krisztusról, amelyek elősegítették az új ünnep gondolatának kifejtését: az ószövetségi Szentírás az "igazság napjá"-nak nevezi az eljövendő Messiást (Mal 3,20), Jézus maga önmagát pedig a világ világosságának (Jn 8,12). Az új ünnep páratlan gyorsasággal elterjedt az egész egyházban, amibe a korabeli, Krisztus istensége körül folyó ariánus viták is belejátszhattak. Az ünnep készületi időszaka, az advent kialakulása későbbre datálható.

Az epiphania (megjelenés, kinyilvánulás) ünnepe a birodalom keleti részében fejlődött ki, először egyfajta születés-ünepként, részben antignosztikus tendenciák hatására. A Baszilidész által vezetett gnosztikus szekta ugyanis azért ünnepelte meg Krisztus megkeresztelkedésének ünnepét, mivel szerintük csupán közönséges ember volt, és csak amikor a keresztelésnél leereszkedett rá a Szentlélek, akkor vált Felkentté, azaz Krisztussá. Január 5-ről 6-ra virradóan a pogányok az Aion, az idő és örökkévalóság istene születésének ünnepét ülték Alexandriában, virrasztással vezetve be az ünnepet, amihez a vízmerítés szertartása kapcsolódott. Vízkereszt napja Alexandriában fontos keresztelési időszakká vált. A IV. század során mindkét ünnep elterjedt, mind keleten mind nyugaton, ekkorra már a mai tartalommal.

Noha minden liturgikus ünneplés alapvetően Krisztus misztériumába merít bennünket, ebben a korban a szent helyek kiépítése és a zarándoklatok nyomán előtérbe kerül egyfajta historizáló érdeklődés Krisztus életének eseményei iránt. A Konstantin által a szent helyeken épített "memoriák" Jézus életének egy-egy helyszínét jelölték meg. Ezek felszentelési ünnepeiből nemegyszer egy-egy ünnep alakult ki. E folyamat egyrészt elősegítette sok új ünnep keletkezését, és hozzájárult ahhoz, hogy az üdvösség nagyszerű művének eseményeivel új módon találkozhassanak a hívők.

E korban alakult ki a Hypapanté, a találkozás ünnepe (Urunk bemutatása), Jeruzsálemben pedig a nagyhét, a virágvasárnap liturgiája, a mennybemenetel, valamint a pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu