Az egyházak anyagi és szellemi vagyona

Vitaest a gazdálkodás lelkiségi alapjairól és az egyházfinanszírozásról

A 2008-as költségvetés elfogadásának előestéjén, november 26-án a Baross Gábor Nemzeti Gazdaságpártoló Társaság hagyományos szakmai vitaestjén a történelmi egyházak anyagi és szellemi vagyona volt a téma.

Ha vagyonról esik szó, elsősorban a számokkal kifejezhető adatokra gondolunk. Német László, az MKPK titkára azonban rámutatott: az egyház legnagyobb vagyonát az emberek jelentik. Azok, akik hivatásukból adódóan felajánlják életüket, munkájukat, vagy világi munkatársként dolgoznak egyházi intézményekben, illetve azok a hívek, akik akár önkéntes munkájukkal támogatják az egyház működését. A szellemi vagyon pedig, amelyet hordoznak - a piacképes tudás, az erkölcsi értékek - megjelenik a társadalom egészében, és végső soron mindez anyagi javakká formálódhat.

Jogosan fel lehet tenni a kérdést: hogyan kapcsolódik az egyházhoz, egy szerzetesi közösséghez a gazdálkodás, hiszen a fő célkitűzés vallási jellegű.

- A vallási cél elérésére a szerzetesi hagyomány az Istenre hagyatkozás útját jelölte ki. A különböző közösségekben ennek konkrét megvalósulására alapvetően kétféle mód alakult ki: a szerzetesek saját kezük munkájából élnek meg, vagy teljes szegénységben adományokból, koldulásból teremtik elő, ami szükséges a fennmaradáshoz. Ennek modern megfelelője a szponzorok keresése vagy alapítvány létrehozása - mondta Hortobágyi Cirill perjel. - Az előbbinek pedig a piaci keretek között történő vagyonműködtetés - ezt teszi a pannonhalmi főapátság is. A cél természetesen a közjó érdekében működő intézmények, illetve a műemlékek fenntartása, amelyek nemzeti kincsek.

Éppen ezért kell az államnak szerepet vállalnia az egyházi iskolák, szociális és egészségügyi intézmények működésében, ezért kell segítenie a műemlékek, közgyűjtemények fenntartását. Fedor Tibor, az Egyházi Kapcsolatok Államtitkárságának főosztályvezetője szerint mindez meg is történik. Az oktatási és szociális intézmények fenntartását nagy mértékben segíti az állam - utalt a kiegészítő normatívára. - Ugyanakkor a jelenkori költségvetési helyzetben a műemléki rekonstrukcióra kevesebb jut.

Szabó István református püspök azonban rámutatott: az ingatlanrendezés, azaz a kárpótlás, a közszolgálati tevékenység finanszírozása és a vatikáni szerződésben meghatározott járadék nem egyházfinanszírozás, nem valamiféle plusz pénz. Az állam azt a tevékenységet fizeti, amelyet az egyházak átvállaltak tőle. Érthető, hogy szorít a költségvetés - mondta a püspök -, de a műemlék-rekonstrukció terén megengedhetetlenül súlyos helyzet alakult ki. Az egyház és az állam kapcsolatán nem vitatkozni kellene, hanem a közjó érdekében összefogni.

szalontai

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu