Vesztésre áll a szabadság Európában?

Újragondolni a fogalmakat, kimunkálni a garanciákat

Ne tegyünk úgy, mintha a szabadság magától értetődő lenne 1989 után - mondta Christoph Böhr filozófus, kereszténydemokrata politikus az MKPK Justitia et Pax bizottsága, a Konrad Adenauer Alapítvány, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium múlt hétvégi közös konferenciáján. A filozófus két oldalról is veszélyeztetve látja a szabadság megvalósulását Európában. Véleménye szerint nem tekinthetjük lezárt fejezetnek a XX. századot, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy újra és újra számolnunk kell a paternalista szemléletmód visszatérésével.

A diktatórikus rendszerek bukása után néhány évvel úgy érzik az emberek, hogy a hirtelen jött szabadsággal nem párosult az a biztonságtudat, ami a múlt rendszerben természetes volt. A szabadság iránti vágy mellett megjelent a szabadságtól való félelem is. Ez az egzisztenciális - ugyanakkor társadalmi szinten is jelentkező - állapot teret adhat a múlt erői számára. "A paternalizmus hangtalanul jön, és hamar despotizmussá válhat" - figyelmeztetett a filozófus. Ezért is lettt napjaink égető kérdése az európai szabadságfogalom tisztázása, újragondolása - folytatta Christoph Böhr. -Mára kiderült, az európai társadalmakban nem járható az amerikai modell útja. Ki kell dolgozni a szabadság és biztonság európai kultúrájának garanciáit, karöltve a hagyományos európai értékkel, a szolidaritással.

Az előadó a szabadságot belülről fenyegető - túlzásokba eső - tendenciákról is beszélt. Társadalmi szinten is romboló hatású lehet, ha figyelmen kívül hagyjuk azt az elvet, hogy a személyes szabadság határa ott húzódik, ahol a másik ember szabadsága kezdődik - mondta a filozófus.

Az utóbbi megállapítás jelzi az európai polgár személyes (belső) szabadságról alkotott fogalmának jelenlegi bizonytalanságát is. A konferencián Puskás Attila dogmatikaprofesszor a teológia oldaláról, valamint Tringer László pszichiáter több évtizedes szakmai tapasztalat alapján fejtett ki - egymástól független, mégis egybehangzó - tisztázó gondolatokat. Ezek szerint a személyes szabadság lényege szerint nem szűkíthető le a választási lehetőségre, hanem annál több: a reneszánsz óta előtérbe került szabadság gondolat és a felvilágosodással teret nyerő individualizmus (a konferencián előadó Ludassy Mária filozófus eszmetörténeti megállapításával élve: az Európa-centrikus világpolgári tudatosság és autonómiaelv expanziója) révén ugyanis elvesztettük a transzcendens vonatkozásokat: megfeledkeztünk az igazi szabadságról.

A pszichiáter és a teológus is kifejtette a transzcendentális szabadság ismérveit: elsősorban azt, hogy szabadságunkat ajándékként kaptuk. Ebből következik, hogy az nem más, mint képesség az örökkévalóságra, ami azonban nem pusztán egy lehetőség, hanem intenzív egzisztenciális aktivitás: önkéntes elköteleződés. Az ilyen értelemben vett önmegvalósítás, "jövőre feszülés" valósítja meg az igazi szabadságot. A "depresszióban" (neurózisban) szenvedő ember azért korlátozott a szabadságában, mert elfordul a jövőtől, fóbiásan fél az elköteleződéstől, értelmetlennek látja létét, ódzkodik az aktivitástól (Heidegger szavával: a létbehívástól).

"A szabadság tehát nem pusztán abban áll, hogy ezt vagy azt teszem, hanem inkább abban, hogy teszek valamit, a semmit-tevés helyett" - foglalta össze előadását Tringer László.

Puskás Attila teológus a "megszabadított szabadság éthoszának" gondolatával adott tartalmat a tisztázandó fogalomnak. " Az ajándékként felfogott szabadság tehát egyfajta belső függetlenséget jelent (tud bővelkedni, de képes lemondani is), egyúttal kritikus távolságtartást a mindenkori külső hatalommal szemben." Az így megújított (helyreállított) szabadság a teremtmény hálájából, a köszönetből ered, ezért az "önmegvalósításban" elkerüli a rezignáció, az önistenítés, vagy az abszurditás-érzés csapdáit, azaz a transzcendens vonatkozásaitól elválasztott szabadság zsákutcáit."

A konferencia témája volt a szabadságvesztés mint büntetés konkrét társadalmi gyakorlatának jelenkori, európai története is. Bizonyára a jelen lévő börtönlelkészek is megdöbbenve hallgatták Katonáné Borka Katalin dandártábornok, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium osztályvezetőjének előadását az európai börtönszabályok ajánlásainak magyarországi bevezethetőségéről. Miközben a szakma sokat tesz a büntetés-végrehajtás legfontosabb céljának eléréséért (a fogva tartottak biztonságos őrzéséért, az emberséges bánásmódért és azért, hogy szabadulásukat követően módjuk legyen beilleszkedni a társadalomba), valamint aggódva veszi tudomásul, hogy az EU ajánlásai a hazai börtönviszonyok közt igen nehezen megvalósíthatóak, "a pénzügyi kormányzat, mellőzve a társadalmi vitát, a szakma megkérdezését, kiadja az utasítást: tessék spórolni és bezárni a börtönöket. Mert drága a fogvatartás." Igen, de akkor mi lehet az alternatíva? "Talán az, hogy bilincsbe verve hazaengedjük családjaikhoz a rabokat, hogy ők viseljék a gondjukat? ... Miközben fontos, emberi dolgokról beszélünk itt a konferencián, legszebb szakmai reményeinket ássa alá a közéletet átható pénzügyi szemlélet" - zárta előadását az IRM osztályvezetője, önkéntelenül is rámutatva a belső és külső szabadság Európai Unión belüli veszélyeztetettségére.

Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu