A hét szentjei, ünnepei

December 11.

Szent I. Damazusz pápa

Hispániából származott, Liberius pápa diakónusa volt, akit 366-ban követett Szent Péter székében. Szakadárok és eretnekek ellen védelmezte az igaz tanítást. Az egyház egységéért sokat fáradozott, titkárát, Szent Jeromost bízta meg a Biblia fordításával. Megszervezte a vértanúk tiszteletét, összegyűjtötte életrajzi adataikat, és közel hatvan sírversben örökítette meg nevüket. Felkereste Philokalus kőfaragót, és e szavakkal fordult hozzá: "A márványod ragyogó, s a vésőd is úgy dolgozik, mint a legszebben író írnok tolla. Hirdesd velem együtt Isten csodálatos tetteit, amelyeket a vértanúkban keltett akkor, amikor legyőzhetetlen szeretetét a szívükbe véste! A kőtáblák majd a vértanúk sírját fogják ékesíteni, de arra kérjük Istent, hogy a mi nevünket is írja be az élet könyvébe!" 384-ben halt meg.

"Azért ünnepli meg a keresztény nép a vértanúk emlékezetét vallásos ünnepélyességgel, hogy így követésükre buzduljon, érdemeikben részesüljön, és közbenjáró imádságuk által segítséget kapjon. (...)

A vértanúkat olyanfajta szeretet és együvétartozás által tiszteljük, amellyel már ebben az életben is tiszteljük Isten szent embereit, akikről úgy érezzük, hogy szívük az evangéliumi igazságért kész a szenvedésekre is. A vértanúkat azonban ennél még buzgóbban tiszteljük, mert a küzdelem után már biztosabb a győzelmük, és mint az örök élet győzteseit, biztosabban dicsőíthetjük őket, mint azokat, akikre még ezután vár a küzdelem.

(Szent Ágoston püspöknek Faustus ellen írt értekezéséből)

December 13.

Szent Lúcia szűz és vértanú

Az Európa-szerte, de Szicíliában különösen népszerű szent Diocletianus császár idejében szenvedett vértanúságot. Szenvedéstörténetének számos részletét ismerjük. Tántoríthatatlan volt hitében, ezért hosszú kínzások után karddal lefejezték. Az 1894-ben Siracusában végzett ásatások megerősítették, hogy már az V. század elején tisztelték, ismerték a sírfeliratát. Tiszteletének elterjedését igazolja az is, hogy Nagy Szent Gergely pápa ideje alatt a nevét bevették a Római kánonba (I. eucharisztikus ima), ahol ez ma is megtalálható.

Azt mondja a Szentírás: Alig mentem tovább, otthagyva őket... (Én 3,4). Rövid volt az az idő, és röpke a pillanat, amíg kijutottál üldözőid kezéből, és nem engedtél a földi hatalmaknak; máris eléd jön Krisztus, és nem hagy sokáig a megpróbáltatásban.

Aki így keresi Krisztust, aki így találja meg Krisztust, az mondhatja: Belekapaszkodtam, és nem engedem el, amíg be nem viszem anyámnak házába, annak szobájába, ki méhében hordozott (Én 3,4). Anyád háza és szobája nem más, mint saját bensőd, és természeted rejteke.

Vigyázz erre a házra, tartsd tisztán mindig ennek belső szobáit! Amikor már szeplőtelen tiszta lesz ez a ház, akkor majd a Sarokkő erejével összetartva, a szent papság elérésére lelki házzá emelkedik, és a Szentlélek lakozik benne.

Aki így keresi Krisztust, aki így könyörög hozzá, az nem hagyja el, sőt, gyakran meglátogatja, mert ő velünk van a világ végezetéig. (Szent Ambrus püspöknek a Szüzességről írt könyvéből)

December 14.

Keresztes Szent János áldozópap és egyháztanító

Fontiverosban (Spanyolország) született 1542-ben. 1563-ban belépett az Avila közelében lévő karmelita kolostorba, ahol eléggé meglazult a szerzetesi élet fegyelme. Avilai Szent Teréz indíttatására elsőnek csatlakozott a megújított rendhez, amelyért sokat fáradozott, és sok áldozatot hozott. Számos, jelentős lelki írását ismerjük, mint például A Lélek sötét éjszakája, stb. 1591-ben halt meg Ubedában.

Akármennyi titkot és csodát fedeztek is már föl a szent egyháztanítók, és tudtak meg a szent életű lelkek ezen a földön, még sokkal több az, amit sohasem mondtak el, sőt soha fel sem fogtak.

Éppen ezért még sok mélységet kell feltárni Krisztusban, mert ő olyan, mint a gazdag aranybánya, amelynek szerteágazó tárnájában végtelenül sok kincs rejlik.

Ó, bárcsak megértené már végre-valahára minden ember, hogy nem lehet eljutni Isten gazdagságának és bölcsességének teljességére, hacsak a lélek előbb végig nem járja a szenvedések és szorongások sűrűjét is úgy, hogy a lélek azután ebbe helyezze örömét, s erre irányítsa vágyait. Az a lélek, amelyik igazán óhajtja ezt az isteni tudást, az előbb a szenvedést vállalja a keresztek sűrűjében.

(Keresztes Szent János Szellemi páros ének című művéből)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu