Szent Erzsébet-emlékek nyomában itthon és külföldön (12.)

Itáliában: Udinétől Firenzéig

Aquileia - A bazilika kereszthajójának egyik freskója

Bár Erzsébet négy évet a Magyar Királyságban, életének további húsz évét pedig Türingiában töltötte, itáliai vonatkozásai - s ebből is eredő hatalmas kultusza az Appennin-félszigeten - még a történetét mélyebben nem kutató tisztelői előtt is jól ismertek. A hercegnő Assisi Szent Ferenc szellemiségét sugárzó működése, Türingiában is megjelenő, szeretett ferenceseivel való kapcsolata köztudott. A fiatalon elhunyt Erzsébetet önfeláldozó és példaértékű élete, rendkívüli személyisége miatt - alig négy évvel halála után - avatta szentté 1235. május 26-án IX. Gergely pápa az itáliai Perugiában. A félsziget középkori emlékeit rajongással felkereső magyar turista nem kis büszkeséggel tapasztalhatja meg az itáliai Erzsébet-ábrázolások minden képzeletet felülmúló sokaságát.

Velence - A Santa Maria dei Frari ferences kolostor fogadalmi képe

Ha északról indulunk, máris a magyar - s közöttük Erzsébettel kapcsolatos - emlékek bőségének zavarába kerülünk, ezért itt csak egy-egy jellemző alkotás kiemelésére van lehetőségünk. Ezért most Treviso, Brescia, Bolzano, Castiglione Olona, Milánó és más északi városok izgalmas, eltérő témájú magyar vonatkozásait itt elkerüljük. 2005-ben a Szegedi Tudományegyetem gondozásában jelent meg (az 1941. évi eredeti alapján) Florio Banfi munkájának igényes, részletes kiegészítése (melyhez szerény kutatásaival egyesületünk is hozzájárult): A magyar emlékek Itáliában. E munka az adatok sokaságát szolgáltatja az érdeklődőknek.

Firenze - A Santa Croce-bazilika üvegablaka

A talán legközelebbi olasz nagyváros régi negyedében a velencei palotákat kisebb méretben utánzó Udine patinás belvárosában, a dóm szentélyében őrzik Árpád-házi Szent Erzsébet mellkeresztjét. A két részből álló csat - melynek középső, gyöngyökkel, drágakövekkel kirakott keresztrésze volt Szent Erzsébeté - B. Bertrando aquileiai pátriárka (1334-1350) szarkofágjába került. A Florio Banfi által már regisztrált kereszt ma Bertrando síremlékében található (Kiss Katalin leírása szerint a keresztet utoljára 1950-ben állították ki, amikor a boldoggá emelt pátriárka szarkofágját halálának hatszázadik évfordulóján felnyitották).

Bologna - Szent Ferenc temploma Szent Erzsébet szobrával

Az Erzsébethez fűződő itáliai tárgyak sorában meg kell említenünk, hogy Veronában, a Szent Anasztázia-templom Szent Vince-kápolnájában is őriznek két emléket: egy övet és egy könyvet, amelyről szintén úgy tartják, hogy a szenté volt.

Veronában a Szent Bernát-templom Szent Ferenc-kápolnája számára készült egy Cavazolla által festett kép is Erzsébetről, amelyet eredetileg az oltár fölé szántak. Az eredeti mű azonban jelenleg a Museo d´Arte Medioevale e Modernában van kiállítva.

Aquileiábanaz ősi bazilika híres freskóinál különös érzékenységgel állhat meg az arra vetődő honfitárs, elmerengve a tájhoz kapcsolódó múltunkon. Hiszen itt, az altemplomban látható annak a lovasnak a nevezetes alakja, akit az ismert magyar harcmodor szerint hátrafelé nyilazva ábrázol az alkotó. A pátriárka bazilikájának nevezett templomban egy olyan freskót is láthatunk - a XIV. század elejéről, a kereszthajó egyik oszlopán -, amelynek ábrázolásán Erzsébet előkelő, világi öltözetben áll, ünnepélyes mozdulattal, s kezeiben egy-egy koronát tart.

A hagyomány szerint épp a hunok aquileiai megjelenése eredményezte a több mint száz szigetre és megszámlálhatatlan cölöpre épült Velencekialakulását. A lagúnák városának számtalan évszázados magyar kapcsolatát és emlékét az említés szintjén is nehéz lenne felsorolni: a San Giorgio Maggiore Szent Gellért-emlékeitől a Szent Márk-székesegyház Szent Piroska (vagy Iréne) ikonosztázábrázolásáig; a dózsepalota magyar témájú freskóitól például a Gara Miklós magyar nádor és V. László magyar király által is lakott Fondaco dei Turchiig; vagy már az újkori magyarok által a Lidón sűrűn látogatott Hungária Szállótól a "Giardini Publici" területén emelkedő Maróti Géza-Csete György-féle Magyar Pavilonig.

Velence templomaiban is fellelhető számos Árpád-házi magyar szent ábrázolása. Közülük Erzsébet alakja érthetően itt is elsősorban a ferences templomhoz és kolostorhoz kötődik, s nem véletlenül egy dózse feleségének emlékénél jelenik meg jótevő alakja. A város legnagyobb gótikus temploma és nagy kolostorépülete a Santa Maria Gloriosa dei Frari. Hétköznapibb nevén az "I Frari" tömbje a Szent Rókusról elnevezett társulat és annak kisebb temploma, valamint egy csatornaág közé ékelődik. A városban mintegy Pantheonként tartják számon ezt az impozáns templomépületet. (Bal hajójában kereshetjük fel például Canova saját tervezésű sírját, akinek római műtermében töltötte Ferenczy István a "szép mesterségek" tanulóéveit. De a bal első kápolna padlója alatt nyugszik az operaműfaj megteremtője, Claudio Monteverdi is (aki egyébként Esztergom falainál is megfordult). A kolostor káptalantermében Francesco Dandolo dózse és Erzsébet nevű felesége sírja felett Paolo Veneziáno fogadalmi táblaképének igen szép csoportábrázolása látható. Eszerint Szent Erzsébet pártfogoltját, a térdelő dózsefeleséget ajánlja a feléjük forduló Szűz Mária kegyelmébe.

S még mindig Veneto tartományban térjünk alig negyven kilométernyit északnyugatra.

A különféle szövetségekben észak-itáliai területeken hadakozó, "kalandozó" magyarok már a IX. században "felkeresték" Padovát. A középkortól napjainkig híres egyetemének jogi oktatása miatt a magyar peregrináció a "jogászok Mekkájaként" is számon tartotta Padovát (míg a délebbi Bologna inkább az orvostanhallgatók zarándokhelyeként volt kedvelt). Igaz, a város Szent Antal tiszteletéről ismert, de itt is találkozunk szép Szent Erzsébet-ábrázolással. Padova a mérhetetlenül gazdag és erős Velence szomszédsága miatt a XVIII. század végéig annak uralma alatt állott. A XIII-XV. század között épült, építészettörténeti különlegeségként nevezetes (román-gót, bizánci-velencei stílusjegyekben bővelkedő) Szent Antal-bazilika úgynevezett Szent Lipót-kápolnája számunkra kiváltképpen érdekes. Osztrák és bajor művészek a XIX. század végén a Monarchiából érkező zarándokok számára osztrák-magyar kápolnává alakították. A jobb oldalfal freskóján Árpád-házi Szent Erzsébet kenyeret és szavaival bátorítást ad a többgyermekes anyának. A kép 1905-ben készült, Gebhardt Fugel munkája. A freskót felülről a magyar címer zárja. A templomban az oltárnál, valamint a szentély üvegablakán is találkozunk még magyar címerrel! (S itt megemlítendő: Az egyetem átriumának oldalfalain szép számmal magyar diákok címerei is láthatók, alattuk neveikkel.)

Innen délebbre utazunk Bolognába, Emilia tartomány fővárosába, egy magyar peregrinációs emlékekben szintén bővelkedő egyetemi városba (lásd az egyetem régi udvarának címereit).

A gótikus Szent Ferenc-templomot 1236 és 1263 között emelték. Az apszis érdekes külső kiképzését fokozza a neves jogtudósok, három római jogi szerző síremlékének házikószerű építménye. A legszebb mégis a hatalmas márványoltár (a Masegne-testvérek alkotása), valamint a főleg bolognai tartózkodásáról ismert, eredetileg Kréta szigetéről származó görög ferences, V. Sándor pápa síremléke.

E templom főoltárának egyik részletében Árpád-házi Szent Erzsébet háromnegyed alakos márványábrázolását is láthatjuk. Az 1300-as évek végén, a Pier Paolo Dalle Masegne és társai által készített emlék a szentet fején szalagkoronával, jobb kezében kereszttel, baljában könyvvel, szembefordulva mutatja, díszes oszlopon, fülkeszerű mélyedésben, faragott környezetben.

S itáliai utazásunk első szakaszának végén érkezzünk meg Dante városába,Firenzébe. József nádor szülőhelyének (Pitti-palota), az ifjú Rákóczi és oly sok más neves magyar szálláshelyének (Salviati-palota), s Markó Károly egykori akadémiájának közelébe, egy igencsak monumentális templomba, a ferencesek Szent Kereszt-bazilikájába.

A XIII. század végétől százötven éven keresztül épített óriási templom (sőt homlokzata, és neogót tornya még a XIX. században is készült) oly módon épült a vagyontalan, kolduló rendként működő ferencesek szervezésében, hogy találékony módon sírhelyeket biztosítottak az adakozó gazdag családoknak. Így Firenze tulajdonképpeni Pantheonjában állunk, Michelangelo valóságos s a száműzött Dante jelképes sírja közelében.

A szebbnél szebb műalkotások, síremlékek között bolyongva gyönyörű üvegablakon tűnik fel Szent Erzsébet alakja: ezúttal a környezetnek, a firenzei pompának megfelelően fejedelemasszonyhoz méltó öltözetben, fején aranykoronával, jobbjában fejedelmi pálcával ábrázolja őt a XIX. századi művész.

Erzsébetet itt talán fel sem ismernénk, ha a felirat nem igazítana el minket. Nem a ferences rend szegénységében, az adakozó özvegy számunkra inkább megszokott körülményei között látjuk...

Majd Assiben és másutt...

Búcsúzzunk Firenzétől - Dante itteni síremlékénél, a Szent Erzsébet-üvegablak tövéből - egy Magyarországról szóló, a nagy költő saját korában is aggodalmat kifejező idézetével: "Oh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már...!"

Messik Miklós

Fotó: Golarits István

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu