|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Életige A Lélek erejével "Törekedjél inkább igaz lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre!" (1Tim 6,11). Hogyan éljük mindezeket az erényeket a hétköznapokban? Nehéznek tűnhet egyenként megvalósítani őket. De miért ne élhetnénk a jelen pillanatot radikális szeretetben? Ha valaki Isten akaratában éli a jelent, akkor Isten él benne, és ha Isten él benne, akkor szeretet van benne. Aki a jelen pillanatot éli, az a körülményeknek megfelelően türelmes, állhatatos, szelíd, teljesen szegény, tiszta és irgalmas, mert szeretetét a legmagasztosabb és leghitelesebb módon fejezi ki. Valóban szereti Istent teljes szívéből, teljes lelkéből és minden erejéből. Mivel bensőleg megvilágosodott, és a Szentlélek vezeti, nem ítélkezik, nem gondol rosszat, úgy szereti felebarátját, mint önmagát. Megvan benne az a hihetetlen evangéliumi erő, hogy "odatartsa a másik arcát is", és hogy "elmenjen kétannyira". Ez a buzdítás Pál hűséges munkatársának, útitársának és barátjának, Timóteusnak szól, aki bizalmasából szinte fiává lett. Neki írja az apostol, miután beszél a gőgről, az irigységről, a széthúzásról és a pénzhez való ragaszkodásról: "Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől!" És ösztönzi, hogy olyan életre törekedjen, ahol tündökölnek az emberi és keresztény erények. A kereszteléskor tett ígéret visszhangzik ezekben a szavakban, hogy ellene mondunk a bűnnek ("menekülj"), és a jóhoz csatlakozunk ("törekedj"). A Szentlélektől ered a gyökeres változás, a képesség és az erő, hogy valóra váltsuk Pál buzdítását. Mindabból, amit megtapasztaltunk azzal az első néhány lánnyal, akivel 1944-ben létrehoztuk Trentóban a fokolárt, megsejthető, hogyan lehet életre váltani ezt az igét, elsősorban a szeretetet, a türelmet, a szelídséget. Különösen kezdetben nem volt mindig könnyű radikálisan élni a szeretetet. Megesett, hogy kapcsolatainkat belepte a por, és alábbhagyott az egység. Ez akkor történt például, amikor észrevettük a többiek hibáit, tökéletlenségét, és ítélkezni kezdtünk, így akadályoztuk a kölcsönös szeretet áramlását. Chiara Lubich
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|