Hangulatjelentés

Peter von Schwarz

Peter von Schwarz rendes polgári neve természetesen Fekete Péter, és éppen e pillanatban ugrott ki a kezemből, egyenesen mellettem ülő házigazdámhoz, az ügyvédnőhöz. Megkönnyebbülten sóhajtok, szájszélem remeg, ábrázatom derűs. Az ügyvédnő ezzel szemben hamisítatlan pókerarcot vág, és lapjait könnyed legyezőként tartva, hanyag eleganciával fordul a túloldalon ülő férjéhez, a fizikushoz.

Fogalmam sincs, a mai tizenévesek milyen viszonyban vannak Fekete Péterrel - mi a hetvenes és a nyolcvanas években, vagyis megboldogult gyerekkorunkban rengeteget játszottuk ezt a kártyajátékot. Lényege röviden anynyi, hogy a pakliban harminchárom lap található: tizenhat pár és a magányos Fekete Péter. A párokat mindenféle jelmezbe öltözött lányok és fiúk alkotják, például űrhajósok, rendőrök, kertészek, bohócok; Péter pedig kéményseprő, azért fekete. A játék során össze kell gyűjteni a párokat - az nyer, aki először megszabadul az összes lapjától, a vesztes pedig az, akinél végül Fekete Péter marad. Persze furcsának tűnhet, hogy most, többé-kevésbé komoly fejjel, harmincas éveink derekán hirtelen elővesszük a kisiskolás évek mulatságát. Máris megmagyarázom.

A dolog azzal kezdődött, hogy múlt év decemberében meghalt Lázár Ervin. Tisztelgésképpen levettem a polcról 1978-ban kiadott, A kisfiú meg az oroszlánok című halhatatlan meséjét, és nagy élvezettel elolvastam. Minden szülőnek lelkesen ajánlom, aki tartalmas, igaz olvasmányt keres a gyereke számára. A mű közepe táján a kiöregedett cirkuszi oroszlán, Bruckner Szigfrid váratlanul bejelenti, hogy feketepéterezni fognak, mert "az jó fáradtság ellen". Végül úgy alakul, hogy negyediknek egy rendőr őrmester is csatlakozik hozzájuk, mert feketepéterezni négyesben a legjobb. Szigfrid oszt, ám kiderül, hogy piszkosul csal: saját magának csupa egyforma kártyát adott, a rendőrnek viszont rögtön Fekete Pétert. Az egyik játékostárs kifakad:

"- Csalóval nem játszom!

- El ne menj, el ne menj! Véletlen volt! - kiabált rémülten Szigfrid. - Többet nem csalok.

És tényleg, többet nem csalt."

A játék pedig olyan remekül sikerül, hogy a rendőrrel megállapodnak: a hétvégén rendeznek egy újabb, még kiadósabb feketepéter-csatát.

A könyvet kiolvastam, hálásan félretettem, elszaladt fél év. De néhány hete, a kamrám mélyén pakolva, legnagyobb elképedésemre egy bontatlan pakli Fekete Péter-kártyát találtam. Jó régen vásárolhattam egy trafikban, mert a doboz oldalán az olvasható: Ára 18 forint. Mondja csak ezek után valaki, hogy manapság semmi jó sem történhet a világban! Azóta minden vendégségbe magammal viszem, előcsalogatni a háziakból a játszó embert, a homo ludenst, és mindannyiszor remekül szórakozunk. Továbbá mélyreható felfedezéseket is teszünk. Például megfigyeltük, hogy a lány és a fiú minden kártyapáron egymás felé fordul - egyedül a focilabdát hóna alatt szorongató fiú fordít tüntetőleg hátat a labdát pattogtató lánynak. Ha a férfi megérzi a foci közelségét, teljesen megbolondul.

Közben már egy újabb parti végénél járunk, fordult a kártyajárás. Már csak egy lapom van, s most nekem kell húznom. Az ügyvédnő kezében három lap díszeleg, elém tartja őket, és hamiskásan mosolyog, üzenve: nincs mitől tartanom, veszélyes lap sehol, húzzak csak bátran. Nekem nem tetszik ez a hamiskás mosoly. Mélyet lélegzem, és határozott mozdulattal elveszem a bal szélső lapot. Fekete Péter az. Vesztettem.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu