|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Tűnődés a hétről A számok jelentése Nem hinném, hogy a köztársasági elnök úr az én védelmemre szorulna sokat emlegetett televíziós interjúja után. Néhány lap ugyan nekirontott, s az volt az egyik érvük, hogy a népre hivatkozott, holott a parlament választotta meg őt. Azt viszont nem lehet letagadni, hogy jó néhány olyan dologról mondta el lesújtó véleményét, amelyekről az emberek többsége hasonlóképpen vélekedik. Hogy szavainak lesz-e foganatja, az viszont nagy kérdés. Hadd hivatkozzam az egészségügyi reform kapcsán mondott nem éppen elismerő szavaira. A jelek szerint nemcsak a betegek, hanem az egészségügyben még dolgozni hagyottak többségének állásfoglalása az övével egyezik. A Medián ugyanis felmérést készített az egészségügyi reform "belső megéléséről", azaz például az orvosok elképzeléseiről. Eddig őket nem kérdezték, hanem keményen leckéztették az illetékesek minisztériumi íróasztalaik mellől. Az embernek az volt az érzése, hogy a reform a betegek és az orvosok ellenállása miatt lassult le, mintha nem az ő érdekeiket kellett volna szolgálnia, hanem a kiagyalóikét. Szóval most itt a felmérés eredménye. A kérdések és válaszok aránya a következő: Teljesen egyetért a reformokkal: 1%! Inkább egyetért: 9%. Van, amivel igen, van, amivel nem: 42%. Egyáltalán nem ért egyet: 23%. Inkább nem: 22%. Nem tudja: 3%. A reformok mellett teljes mellszélességgel kiállók aránya döbbenetesen alacsony, kivált, ha a támogatók 1%-át összehasonlítjuk az ellenzők 23%-ával, vagy az "inkább" tartományba soroltak 9%-át a 22%-kal. Gyenge voltam matematikából, annyi fogalmam mégis van a számokról, hogy az eredményből a reform heves ellenzésére következtessek, s e meggyőződésemben az is megerősít, hogy a nagy dérrel-dúrral, elképesztő demagógiával bevezetett kórházi napidíj, vizitdíj és a kórházak privatizációját ellenzők is jelentős többségben vannak. Normálisan működő demokráciában ilyenkor az illetékesek levonják a tanulságokat, netán félreállnak, hiszen elképzeléseik szemben állnak a társadalom többségének akaratával. Ezután nem csekély érdeklődéssel olvastam a reform elkötelezett politikusainak véleményét, abban a balga hitben, hogy netán felülvizsgálják eddigi ténykedésük gyászos fejleményeit. Horváth Ágnes egészségügyi miniszter: "A kutatás arról győzött meg, hogy a kormányzat a helyes irányban halad az egészségügy átalakításában... Érthető, hogy a reform végrehajtásában vannak olyan mozzanatok, amelyek ha sértenek státuszokat, vagy alapvetően megváltoztatnak régi, beidegződött szabályokat, akkor tiltakozást váltanak ki..." Kökény Mihály szocialista egészségpolitikus, az Országgyűlés Egészségügyi Bizottságának elnöke: "Biztató, hogy az orvosok milyen sok mindent támogatnak a reformlépésekből... A válaszok alapján nincs oka a kormányzatnak megtorpanni, hiszen a gyógyítók támogatják a változásokat, kivéve, ha saját egzisztenciájukat érinti egy-egy intézkedés, ami természetes..." Bravúros mutatvány igent faragni a nemből. Ám a két illetékes fölöttébb cinikus eszmefuttatásának van egy különös felhangja, mondhatni hamis mellékzöngéje. Mindketten megbocsátóan veregetik a válaszolók vállát: igen-igen, érthető, hogy saját egzisztenciájuk fenyegetettsége miatt ellenzik a bölcs és átgondolt reformokat. Eszükbe sem jut, hogy az orvosok a betegek érdekeit, gyógyulásuk esélyeit védelmezve mondanak nemet, hiszen esküjük is erre kötelezi őket. Sajnos az illetékesek megfeledkeznek esküjükről, vagy annak némely mondatai kiesnek az emlékezetükből. Nem ártana újra és újra inteni őket. Catilina ellen szólva Cicero körülmutatott a szenátusban, s így folytatta beszédét: "Midőn hallgatnak - kiáltanak." Nálunk egyre kevesebben hallgatnak. Ám akiknek hallaniuk kellene, "vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy nem is akarják." Rónay László
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|