|
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
|
![]() |
![]() |
Lisieux-i Szent Teréz élete és lelkisége VIII. A beöltözés Teréz immár a karmel kertjében él. Egyáltalán nem gondtalanul! Hisz övéi és a világ sorsát érzékenyen hordja szívén. Még Teréz belépése után néhány hónappal kitör a pánik a Martin nővérek között: a papa egy nyári éjszaka nyomtalanul eltűnt otthonról! Csak egy távirat érkezik Le Havre-ból, amelyben a papa pénzt kér lányaitól. A táviraton nincs cím. Céline mégis útnak indul, s háromnapi keresés után megtalálja édesapját egy postahivatalban ülve. A papa néhány szót ismételget folyton: magányba vonulni, remetének menni! A városban azt beszélik, hogy legkisebb lánya karmelbe lépése váltotta ki nála ezt a sokkot, hisz annyira szerette kis Terézét! Vajon milyen hatást gyakorol mindez Terézre? Fájdalommal tapasztalja meg tehetetlenségét: amikor az életben először adódnék alkalom, hogy segíthetné hőn szeretett apját, semmit sem tud tenni érte! Azaz mégis: imádkozhat! De az imádság sem megy neki: teljes szárazság uralkodik el Terézen. Mindazonáltal, amikor mesternője egyik este meglátogatja cellájában, Teréz ezt a választ adja: "Nagyon szenvedek, de úgy érzem, még nagyobb megpróbáltatásokat is el tudnék viselni." Teréz - a karmel előírásai szerint - októberben ölthetné fel a szerzetesi ruhát, azonban várnia kell: a püspök nem ér rá, apja visszaesik betegségébe. Ráadásul lelkiatyjától is búcsút kell vennie: az Kanadába utazik. S ennek ellenére még ő vigasztalja az ugyancsak lelkiatyját sirató Céline-t: "Jézus velünk maradt!" Végre január 9-ére kitűzik a beöltözés napját. Előtte Teréz lelkigyakorlatot tart. Az egyik nap a következőt írja egy kis cédulára a lelkigyakorlata felől kiváncsiskodó nővéreinek: "Semmi. Teljes szárazság. Álmos vagyok." De lelki békéjét nem veszíti el: "Ha Jézus aludni óhajt, miért akadályoznám őt ebben meg? Örülök, ha nem zavartatja magát velem szemben!" Apja állapota azonban továbbra is nyugtalanító marad: vajon kibírja-e majd a szertartást? Huszonöt évvel később így vall erről Ágnes anya (Pauline): "Szegény apánkat minden pillanatban elérhette a baj; az egész szertartás alatt remegve vártam: mikor? Még most is reszketek, ha visszaemlékezem rá. Emlékszem, a megelőző este arra kértem a Jóistent, hogy a Papa ne kezdjen el kiabálni a kápolnában." Végre elérkezett a várva várt nap: "Hosszú volt a várakozás, de utána milyen szépséges volt az ünnep... semmi sem hiányzott belőle, semmi, még a hó sem... mindig vágytam arra, hogy beöltözésem idején a természet hozzám hasonlóan fehér díszben legyen." Mintha Isten minden fájdalomért kárpótolni akarná Terézt; ráadásul még egy hőn áhított vágya is teljesülni látszik: "Céline bevallotta neki [a Papának], hogy hivatást érez." A megpróbáltatásokat azonban még az ünnep öröme sem feledheti el nyom nélkül: leveleit aláírva a Gyermek Jézusról nevezett Teréz nővér mellé odailleszti a Szent Arcról titkot is. A nővérek kórusán éjjel-nappal égett egy pislákoló fény a Szent Arc képe előtt. Teréznek mégis a jelöltidő kilenc hónapja kellett, hogy észrevegye. Megérti: a kedves gyermek életét - aki erejét közvetítette Teréznek annak idején, karácsonyi megtérésekor - kezdettől fogva beárnyékolta a kereszt misztériuma. Jézus legkedvesebb - mert szeretetéről leginkább tanúskodó - arca a kereszten mutatkozott meg igazán, az értünk viselt ütések nyomait viselve. Teréz már alkalmasnak bizonyul arra, hogy megnyíljék e nagy titok előtt: "Isten ugyanis azt mondta: »A sötétségből támadjon fény«, világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy felragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán" (2Kor 4,6). S erre olyannyira szüksége lesz: "Nem tudtam még, hogy február 12-én, egy hónappal beöltözésem után drága atyánk a minden kelyhek legkeserűbbikét, legmegalázóbbikát fogja kiinni." A papa ugyanis revolvert ragad. Beteges fantáziaképeket lát, azt hiszi, meg akarják támadni. Caenbe szállítják a rokonok, az ottani elmegyógyintézetbe. Három évet tölt ott, miközben kolostorban élő lányai csak levelekből értesülnek állapotáról. Teréz elkezdi járni a Karmel hegy ösvényeit. A "semmi, semmi, semmi"-elv igazságát a végsőkig magasztalja: "Ó, ezen a napon nem mondtam, hogy még többet is tudnék szenvedni!!!" Ennek ellenére az evangélium öröme hatja át életét, annak öröme, aki mindent elhagy a szántóföldön elásott és megtalált kincsért: "Igen, Papa hároméves mártíriuma úgy áll előttem, mint egész életünk legszeretetreméltóbb, leggyümölcsözőbb ideje, oda nem adnám a szentek összes elragadtatásáért és kinyilatkoztatásáért, szívemből kicsordul a hála erre a felbecsülhetetlen kincsre gondolva". Bakos Rafael OCD Lisieux-i Szent Teréz ereklyéje Magyarországon A budapesti városmisszióhoz kapcsolódva, augusztus 29. és szeptember 22. között több magyarországi egyházmegyében is látható lesz a missziók társvédőszentjének ereklyéje. Teréz földi maradványait három ereklyetartóban őrzik a lisieux-i karmel oldalkápolnájában, Szent Teréz fekvő viaszszobra alatt, illetve a lisieux-i bazilikában. A harmadik egy míves, nemes fatartóba helyezett "vándorereklye", amelyet 1994 óta hordoznak körbe. A relikvia már minden földrészre eljutott, a föld több mint ötven országába elvitték. Hazánkban elsőként a Pécsi egyházmegye fogadta az ereklyét: Tamásiból Magyarszékre, a karmelita nővérek kolostorába vitték. E hétvégén a pécsi székesegyházban imádkozhatnak a hívek az ereklye mellett. A tanév első napján, szeptember 3-án délelőtt a megyeszékhely katolikus iskoláinak évnyitóira viszik a relikviát, amelyet szeptember 4-én a szekszárdi belvárosi templomban, szeptember 4-én Dunaföldváron, majd Veszprémben fogadnak Szent Teréz tisztelői. Szeptember 5-én a gyöngyösi felsővárosi plébániára érkezik az ereklye, szeptember 6-án pedig az egri-bazilikába. Szeptember 7-én a miskolci Mindszenty-plébánián, 8-án a sátoraljaújhelyi főplébánián, majd délutántól a máriabesnyői templomban látható az ereklye, szeptember 9-én pedig a váci székesegyház lesz a magyarországi körút egyik fontos állomása.
|
![]() |
![]() |
||||||||||||||||||||||||||||
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|