Öröm vagy üröm?

Tanévkezdés 2007-ben

"Jó szóval oktasd, játszani is engedd..." (József Attila.)

Ki ne emlékezne felhőtlen diákkorára, tömérdek szép élményére, a tanévkezdés örömeire? A hosszú nyár utáni boldog találkozásokra az osztálytársakkal, barátokkal. Az új tankönyvek, füzetek, iskolaszerek vásárlásának izgalmára. Az órarend kihirdetésére, amely szétfoszlatta a találgatásokat és álmodozásokat arról, melyik tantárgyat melyik tanár fogja tanítani. Az első tanítási nap halálkomoly becsöngetésére, és arra a jóleső érzésre, hogy ismét újrakezdhetünk, kijavíthatjuk korábbi hibáinkat, gyengébb osztályzatainkat.

Ilyen vagy hasonló érzések töltik-e el a néhány nap múlva évnyitóra, Veni Sanctéra induló diákokat, pedagógusokat, szülőket? Milyen gond nyomja 2007 szeptemberében a 191 katolikus közoktatási intézmény nevelői és a gyermekeiket iskolába kísérő szülők vállát?

Az egyházi oktatást különösen sújtják az intézményfinanszírozási megszorítások, mert fenntartóik nem rendelkeznek olyan háttérintézményekkel, termelőeszközökkel, pénzforrásokkal, mint az önkormányzatok, amelyek ennek ellenére sincsenek rózsás helyzetben. A normatív támogatás csökkenését intézményfenntartóink nem tudják kompenzálni. Intézményeinkben a tanulók 48 százaléka nagycsaládból származik, tehát több ezer gyermek eleve hátrányos szociális helyzetben van, és őket sem támogatja megfelelően a "szociálisan érzékeny" kormányzat. Gondoljunk csak azokra a családokra, ahol 3-4 iskolás gyereknek kell tankönyvet vásárolni, csomagonként 9-16 vagy még több ezer forintért! A fenntartók és intézményvezetők elképzelni sem tudják, hogyan lehet gazdálkodni ilyen szűkös forrásokból!

Az egyházi oktatásra az anyagi terheken kívül az oktatási "reformok" is teherként nehezednek, mert minden intézkedés ellentétes a keresztény értékrenddel és a magyar oktatás évezredes hagyományaival. Miközben az ország mély erkölcsi válságban van, úton-útfélen arról hallani, hogy az adófizetők pénzéből az egyházat finanszírozza az állam (pedig ez a támogatás messze elmarad a jogos igényektől). Ez persze előidézi egy-egy településen a különböző gondolkodású szülők, pedagógusok konfliktusát, presztízsharcát, ami megkeserítheti az együttélést, de mindenképpen akadályozza a békés együttműködést.

Az egyházi iskolák újraszervezésének tíz-tizenöt éve alatt sikerült egységes és keresztény szellemiségűvé alakítani intézményeink közösségeit. A nehézségek ellenére nem csökken, hanem növekszik a társadalmi igény az egyházi iskolák iránt (miközben az önkormányzatok megszüntetik vagy összevonják intézményeiket). Nemcsak a színvonalas oktatás, hanem elsősorban a gondos és szeretetteljes nevelés miatt választják az egyházi iskolát azok a szülők is, akiket nem a vallási meggyőződés vezérel intézményeinkbe. Azt látják, hogy az embert próbáló anyagi gondok ellenére a nevelők sokkal többet foglalkoznak gyermekeikkel, mint az állami iskolában.

Néhány adat: egyházi iskolában a gyerekek 12,7 százaléka jár szakkörökre, az állami szférában ez nem éri el a 10 százalékot. Az egyetemi, főiskolai felvételi eredmények alapján felállított sorrendben az első száz iskola között tizenhárom-tizenöt katolikus gimnázium található. Az országos tanulmányi verseny helyezettjei hasonló arányban szerepelnek az első száz iskola között. Az ún. hozzáadott pedagógiai érték alapján felállított sorrendben az első helyen és az első tíz intézmény között négy katolikus iskola áll. Ez igen figyelemreméltó eredmény iskoláink arányához (4 százalék az teljes magyar közoktatásban) viszonyítva.

Az adatok azt igazolják, hogy a gyermekekkel való odaadó és színvonalas foglalkozás nem csupán anyagi kérdés: pedagógusaink megtalálják a személyes, egyéni törődés, foglalkozás módját a gyermek igényeinek és szükségleteinek megfelelően. Ismeretes, hogy iskoláinkban nagy gondot fordítanak a hátrányos helyzetű vagy a tanulásban lemaradó gyermekek felzárkóztatására is. Nagy értéke intézményeinknek, hogy az elkötelezett és jól képzett pedagógusok többségben vannak, sokaknál a hit és a szakmaiság egyformán magas szinten van. Tudatában vannak annak, hogy az egyházi iskola legfontosabb feladata az értékközvetítés, az erkölcsös és vallásos nevelés. Nyilván ezt megtapasztalják a szülők, azért mutatkozik ekkora igény az egyházi iskolákra.

Honnan meríthetünk erőt és kitartást a ránk váró nehézségek hordozására és megoldására? Isten végtelen irgalmában és szeretetében bizakodva iskolafenntartóink és a katolikus közösség áldozatkészségéből, a pedagógusok hivatástudatából, a szülők segítőkészségéből és a gyermekek tiszta szeméből. Gyermekeink a magyar jövő és a jövő kereszténységének záloga és reménysége: erre teszünk föl mindent! Jó szóval oktatjuk, játszani is engedjük szép komoly lányainkat, fiainkat!

Bajzák Erzsébet M. Eszter (a KPSZTI intézetvezetője)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu