Csillagok Veronában

Egy fesztiválváros kétezer éve

Míg Velence polgármestere ördögűző módjára tartaná távol lagúnavárosától az idegent, főként a félmeztelen nyári turistahadat, Veronába nyáron csak a kultúrára kíváncsi látogató érkezik. Itt nyugodt szívvel rendezhetnek úgymond népi fesztivált, a szélesebb tömegek ízlésvilágát szolgáló operaelőadásokat - hazai és külföldi egyaránt tiszteli a hagyományt.

A polgármester kulturális helyettese, Erminia Perbellini tanácsos asszony szerint a kétezer éves amfiteátrum egyedi építészeti emlék, a szórakoztatás céljával született, máig történelmi és grafikai reflexiók tárgya. Látványos előadásaival ma kulturális javakat közvetít. Eredetileg gladiátor- és bikaviadalok, sportversenyek, lovagi játékok, komédiák helyszíne volt (ez utóbbi kivételével néhanapján esténként akár száz halottal), mely események a város antik nagyságát hirdették az Aquileiát Genovával összekötő Via Postumia útvonalán. A Krisztus utáni első évszázadban alkalmanként már harmincezer ember gyűlt itt össze. A szélesebb közönség szórakoztatása ma is célkitűzés, ezért is szerepel az operafesztivál műsorán a legkedveltebb hazai zeneszerző, Verdi néhány népszerű operája, illetve egyéb más közkedvelt előadás. Fehér és rózsaszín kőből épült körgyűrűjével, hetvenkét lenyűgöző bejárati árkádjával és elefántcsontból készült helyjegyeivel valójában már az ókorban megszületett a fesztivál struktúrája. Ez a város kulturális életének mérföldköve, a turizmus alapja, melynek érdekében a város és az aréna szorosan együttműködik. Célközönsége nem az "elit", mint Salzburgnak vagy Bayreuthnak, hanem a hazai "tömeg". Célkitűzése a hagyományápolás - főként hazai művészek felvonultatása. Azt is megtudjuk, hogy az aréna igazi értéke a reneszánsz idején tudatosult, amikor is belső lépcsőzetének köveit már szinte mind elhordta a lakosság hídépítéshez, utcakövezéshez. Bőven jelentkeztek azonban utazó színtársulatok, cirkuszok vagy lovasjátékok előadói, vásárosok, kiállítók. A helyszín központi szerepének kihasználása együtt járt a "mentsük meg" mozgalommal. Így került az aréna színpadára Eleonora Duse is, több tucat Goldoni-színdarab, János főherceg Veneto és Lombardia feletti uralmának megünneplése céljával, sőt Ferenc József császár is megjelent itt, hogy ünnepeltesse magát. Nemzetközi találkozóhely, kulturális fórum lett, mely a város és az aréna sorsát évszázadokon át meghatározta.

Veronának nincsenek oly jellegzetes és nagystílű épületei, mint a milánói dóm vagy a Szent Márk-székesegyház Velencében, de van Szent Zénó-temploma, amely Európa egyik legnemesebb román kori emléke. Falai - melyeket akkoriban emeltek longobárd mesterek, amikor Szent István király lerakta országunk alapjait - ma is oly előkelő egyszerűségükben láthatók, mint kilencszáz évvel ezelőtt. Főoltárának dísze Mantegna triptichonja, a Madonna nyolc szent koszorújában. A megemelt szentély alatti kriptában van Szent Zénó sírja negyven oszlop között, melyeken még ma is láthatók az egykori kőfaragók kézjegyei. A város védőszentje jó kedélyű halászember lehetett: püspöki díszben ábrázolt színes márványszobra széles mosollyal örökíti meg az afrikai születésű szentet.

Olaszok, mennyire értitek a hangulatot, a színes mozgalmasságot, melytől nem marad el a tartalom! Itt mindenki megtalálja azt, ami érdekli: az operakedvelő a fesztivált, a szerelmes Júlia balkonját a falrésekben elhelyezett milliónyi kívánságcédulával, a művészet barátja a csodálatos templomokat, melyek történelmi kulisszája élénk városi életet foglal keretbe sokféle látványossággal: például a görög színházban Shakespeare műveit feldolgozó balettelőadásokkal, vagy a város római falai közötti dokumentumfotó-kiállítással. Amikor aztán előadás után újra kinyílnak az aréna kapui, kezdődik a zajosabb élet, ismét benépesülnek a vendéglők.

A nappal az építészet élvezetét hozza el, melyet a Piazza dei Signori Dante-szoborral ékesített múzeumi épületei garantálnak, vagy a Scaligerik emlékművei, a Piazza della Erbének már a középkorban is piacot ölelő szépséges egysége vagy a Torre die Lamberti-kapuból elénk táruló városkép. A Via Mazzini híres üzletutcájának magasba nyúló frontját senki sem látja a milliónyi retikült kínáló márkás üzlettől. Apropó, hölgyek! Két női név gondoskodik a város egyediségéről: Júlia és Aida. Giulietta Capuletti és Romeo Montecchi, a világirodalom talán leghíresebb szerelmespárja, kiknek sorsát Shakespeare drámája tette halhatatlanná. Az etióp királylány, Aida ugyancsak tragikus sorsáról szóló Verdi-opera a zeneszerző születésének századik évfordulójától, vagyis 1913-tól számítva úgy ötszáznegyven előadást ért meg eddig az arénában. Mind ez idáig ez a fesztivál legtöbbet játszott operája.

Az aréna történetében akkor következett be a nagy fordulat, amikor 1913-ban a neves karmester, Tullio Serafin és Giovanni Zenatello, a feledhetetlen tenor egy pénzérmét pottyantva a porond márványpadlójára végleg meggyőzték a városvezetést az aréna akusztikai csodájáról. Jöttek az értelmiség képviselői, az újságírók, a színházi emberek és a nemesség, a Colonnák, Borghesék, Loredanók, akik a pénzüket sem sajnálták. Pompás kocsik, elegáns hölgyek, ünneplő egyenruhájukba öltözött tisztek, de járt itt Makszim Gorkij és Franz Kafka is.

A nép szomjának csillapításáról mozgóárusok gondoskodtak, akárcsak ma: "Bibite, birra, gelati!" Világított a telihold s az esténként meggyújtott sok ezer gyertya. 1947-ben itt debütált az "isteni" Maria Callas a Gioconda címszerepében. Az egyiptomi alkirály által a Szuezi-csatorna megnyitására rendelt Aida sikeréhez az idők folyamán a legnevesebb művészek tervezték a színpadképet: Jean Vilar, Luciano Minguzi, Gio Pomodoro, Mario Ceroli Burgen, Franco Zeffirelli. Ma egy alapítvány szervezi a nemzetközi reklámot és az előadásokat megelőző pódiumbeszélgetéseket. Idén, a 85. fesztiválon az Aida mellett egy nem igazán jelentős Bohémélet- és Traviata-előadás, a Leo Nuccinak és Maria Guleghinának köszönhetően ragyogó Nabucco, valamint a rokokó stílusba álmodott A sevillai borbély gondoskodott a "grande spectacoló"-ról.

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu