Nincs más választásunk

Ne gondoljátok, hogy az igazi szeretetnek rendkívüli tetteket kell végrehajtania. Csak szeretni kell, és ebbe sohasem belefáradni - mondta az éppen tíz esztendeje elhunyt Kalkuttai Boldog Teréz anya. Albán katolikus családban született 1910-ben, ahol az Ágnes nevet kapta. Aztán, amikor az évek folyamán megérett missziós hivatása, szerzetbe lépve, Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből a Teréz nevet választotta. Két Teréz. Az egyik 1997. szeptember 5-én halt meg, a másik, a francia karmelita apáca száz évvel korábban, huszonnégy évesen. Az én hivatásom a szeretet!... Igen, megtaláltam a helyemet az egyházban, és ezt a helyet te adtad nekem, Istenem... az én édesanyámnak, az egyháznak szívében én leszek a szeretet ... Így minden leszek - vallotta. Életszentségben, helytállásban, küzdeni tudásban, de a missziós lelkület felismerésében is mindketten példaképek a korunk embere számára. Teréz anya Indiában, Kalkutta nyomornegyedeiben szolgálta Krisztust a szenvedőkben. Felkarolta az elhagyott gyermekeket, haldoklókat, betegeket, a társadalom peremére szorultakat. Ennek a pici, törékeny nővérnek mennyi bátorságra és hitre volt szüksége ahhoz, hogy évtizedeken át tetteivel is hűségesen dicsérje Urát!

Mai világunkban az önző tettek a leghangosabbak. Van-e bennünk szent merészség, hogy a felismert jóért áldozatot hozzunk akkor is, ha a környezetünkben nem találunk megértésre? Vajon keresztény cselekedeteink és szavaink misszionálják-e családunkat, munkatársainkat, és ki tudunk-e lépni önmagunk zárt világából, hogy Isten eszközeként üzenetét minél többekhez elvigyük? Kis Szent Teréz is vágyott rá, hogy a szó eredeti értelmében misszionárius legyen, de betegsége megakadályozta ebben. Imával, az áldozatok, a szenvedések vállalásával és felajánlásával azonban, mint mondta, lelkeket ment. A száz évvel később elhunyt Teréz is Jézust szolgálta az elesett emberben. Szorosan eggyé válva az Úrral. Krisztusnak a kereszten elhangzott szava - Szomjazom! - visszhangzott bennük, amikor rászorulókkal találkoztak, és igyekeztek enyhíteni az emberekben szenvedő Isten kínjait.

Ma sem könnyű feladat a misszió, de nincs más választásunk. Azon a végső napon nem állhatunk üres kézzel a számonkérésnél, hanem sokak kezét fogva, egymást segítve, erősítve reménnyel és szeretettel. Mint ahogy a közelgő városmissziós héten, meg az utána következő hétköznapokban is. Elsőként magamat misszionálom mindennap, lerántva a megszokottság, a közömbösség, a jóra való restség kötelékeit, és megnyílok mások felé. Rajtunk is múlik, mennyire tudunk együttműködni a Szentlélekkel. Úgy érezzük, hogy amit teszünk, csak egy csepp a tengerben. Anélkül a csepp nélkül azonban sekélyebb volna a tenger - nyilatkozta egyszer Teréz anya, akit négy évvel ezelőtt avatott boldoggá II. János Pál pápa. Ugyancsak a lengyel pápa volt, aki 1997-ben, a missziók vasárnapján, a missziók védőszentjét, Lisieux-i Szent Terézt egyháztanítói rangra emelte. Mert tanít minket, csak legyen érző szívünk és fülünk meghallani! Szeretném körbejárni az egész földet - ez volt a kívánsága. Rövid életében ez nem teljesülhetett, halála után viszont a Jóisten megadta neki. Ereklyéje most szeptemberben körbejár Magyarországon is, hogy elmélyültebb imára és keresztényibb életre buzdítson minket: Jézus azt akarja, hogy a lelkek üdvössége a mi áldozatainktól, a mi szeretetünktől függjön, lelkeket koldul tőlünk az Isten! Értsük meg tekintetét!

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu