LITURGIA

Diákmise az iskolában

"Csúcs és forrás..."

E vasárnap diákoknak és tanáraiknak nem annyira a nyugalmat, hanem az izgatott készülődést, a nekirugaszkodás feszültségét jelenti. Egyházi iskoláinkban többnyire Veni Sancte Szentlélek-hívogató szentmisével kezdik a tanítást, és aztán az év folyamán (iskolatípustól függően hol gyakrabban, hol ritkábban, itt kötelező, máshol ajánlott formában) még rendszeresen visszatér a közös iskolai liturgia, a diákmise. Emlékemben megjelenik a piarista gimnáziumban az első diákmise, amelyre a megszeppent tizennégy éves fiúkat a ránézésre is félelmetes pap tanár osztályfőnökök kísérték le, a többszáz fiú dübörgő éneklése, az igazgató úr harsány vezényszavai az orgona mellől, amelyek az állás-ülés-térdelés rendjét szabályozták. Fegyelmezett közös mozgás, épületes beszédek, magával ragadó együtt éneklés, a háttérben kisebb csínyek jellemezték négy évig e miséket.

Azóta papként két katolikus iskola munkájában is részt vehettem, ahol a diákmiséken ebből szinte semmi sem köszönt vissza, rá kellett jönnöm, egészen új helyzetben vagyunk. A diákmisék órarendi, plébániai és egyéb összefüggéseit másokra hagyva most néhány gondolat a misék liturgikus részéről szól.

A liturgiában fontos a tudatos, tevékeny és gyümölcsöző részvétel. Ennek érdekében a misék nem lehetnek elszigetelt események, a hitoktatásnak fel kell rájuk készíteni. A tudatosságot segítő felkészítés ne álljon meg a közhelyeknél, hanem fejtse ki mélyebb értelmét a bűnbánatnak, a felajánlásnak, a szentáldozás hatásainak, a felelősségnek, amely az Istennel való találkozásból fakad. A jól megértett misét aztán a celebránsnak és a ministránsoknak a pápától újra megtanult ars celebrandival, vagyis mesterien szépen kell vezetnie, imádkoznia, szolgálnia. Ebbe a mindenestül szép misébe vonzó lesz majd bekapcsolódni: énekkel (ez megint felkészültséget és jó animációt igényel), a felajánlási körmenettel, benne akár sajátos eszközöket is az oltárhoz víve (papírszeleteken imaszándékokat, jó cselekedeteket, ima- és áldozatvállalás-felajánlásokat stb.). Szép a jól felkészült saját egyetemes könyörgés, de ebben is a hitoktató segítse, tanítsa imádkozni a tanulókat, ne legyen nevetséges, amit Isten elé teszünk. Összességében milyen legye a diákmise? Minden misék legszebbike, amelyben érzik a nebulók, hogy értük van, mégsem nézték őket "óvodásnak", nem szállították le a kedvükért a színvonalat: mintaszerű maradt.

A mise keresztény istentiszteletünk forrása és csúcsa. Iskolai nevelésünk forrása is, ahogy Don Boscótól tanuljuk, aki semmi mást nem tartott olyan hatékonynak, mint a gyakori gyónást és szentáldozást. De csúcsa is, mely felé énektanár, hitoktató, osztályfőnök, pap és még sokak közös munkája tör, "mindannyiunk és az egész anyaszentegyház javára".

Füzes Ádám

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu