Nem a lustáknak való

Szalézi örökfogadalom

Az óbudai Segítő Szűz Mária szalézi kápolnában augusztus 25-én Vitális Gábor ünnepi szentmise keretében letette szerzetesi örökfogadalmát Havasi József szalézi tartományfőnök kezébe.

Vitális Gábor családja második fiúgyermeke. A családi légkör mellett nagyon jelentős volt élete alakulásában Borsodnádasd hívő közössége, az ott működő szalézi rendtársak és a ministránscsoport élete. Ezek indították el lelkében a hivatást. Szalézi élete Óbudán kezdődött. Hat évvel ezelőtt tette le első ideiglenes fogadalmát. Tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán kezdte, gyakorlati éveit nemcsak Óbudán, hanem az észak-olaszországi Pordenone közösségében is töltötte. Az örökfogadalmát úgy kérte, hogy szeretne majd az egyházi rend szentségében is részesülni, ezért tovább folytatja tanulmányait Rómában a szaléziak által vezetett egyetemen (UPS).

- Mindig vonzott a monasztikus élet - mondta -, de nem hiszem, hogy az én karakteremmel zárt életet tudnék élni. Sokkal több energia van bennem, tetterő, amit mások javára kell kifejtenem. Az igazi szalézinak a munka az imádsága, ami mindent áthat. Ez az, ami engem a legjobban megfogott.

Nagyon érdekes volt a Pordenonében töltött év - folytatta Vitális Gábor -, abban az egy rendházban többen voltunk, mint az egész magyar szalézi tartományban összesen. Az első hónapok komoly nyelvtanulással teltek, de aztán folyamatosan egyre többet értettem és láttam, mind a szaléziságból, mind pedig abból, hogyan működik egy nagyon jól funkcionáló szalézi iskolaközpont és oratórium. Az olasz közösség más, náluk minden sokkal inkább intézményesített, és egy kiépített struktúrába kell belehelyezkedni. Magyarországon multifunkcionális rendtársakra van szükség, sok mindenhez kell érteni, és minden rendtársra annyi feladat és lehetőség jut, amennyit csak elbír. Lehet, hogy sokakat elbátortalanít a rengeteg munka, de számomra ez igen vonzó. Mindazt, amit most vállalok és amiről lemondok, azt Isten betölti szeretetével és azokkal a fiatalokkal, akik engem körülvesznek. Az a lényeg, hogy lássák, hogy amit csinálok, azt örömmel, lelkesedéssel csinálom.

A szertartás végén Vitális Gábor így fordult a fiatalokhoz: - Az én életem most már Istené és a tiétek. Kérlek titeket, hogy segítsetek, és bátran kérjétek számon tőlem, ha nem őt képviselem és közvetítem számotokra, akinek ma felajánlottam életemet. Amit ma tettem, titeket is arra kell, hogy tanítson, hogy Isten a határozott döntéseket várja tőlünk.

Lengyel Erzsébet

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu