Nem a jövő, a jelen egyházának tagjai

Antióchia közösség

A Bittsánszky házaspár

Az Apostolok cselekedeteiben olvashatjuk: "A tanítványokat először Antiochiában nevezték keresztényeknek." Az Antióchia közösség, amely a nagykamasz, illetve fiatal felnőtt korosztályt igyekszik megszólítani, innen vette a nevét. Programját 1960-ban dolgozták ki az Egyesült Államok Notre-Dame katolikus egyetemén. Magyarországra az ausztráliai Antióchia közösségek munkájának - és mint mondják a tagok: szeretetének - köszönhetően jutott el 1994-ben. Bittsánszky Jánossal és feleségével, Sárával beszélgettünk a közösség életéről. A középkorú házaspár mindenekelőtt hangsúlyozza, nem vezetői az antiochiás lelkiségnek, s ennek magyarázata a későbbiekben válik világossá. A csoportokban tizenhat éves koruktól kezdve találunk fiatalokat, akik általában huszonnégy-huszonöt évesen elhagyják az Antiochiát, hiszen élethelyzetük ebben a korban változik.

Igen érzékeny időszaka ez az ifjúságnak - mondja János. Az iskolától, a szülői háztól való önállósulás, a tagadás kora, amikor a fiatalok saját útjukat keresik. Ebben az élethelyzetben igyekszik az Antiochia katolikus közösségi formát nyújtani.

Rétegpasztorációnak is nevezhetjük - veszi át a szót felesége. A fiatalok egymást vezetik, nem véletlenül szerepel elnevezésükben: fiatalok szolgálata fiataloknak. Támaszt kapnak a katolikus keresztény közösségben, illetve segítséget személyes és hitbeli fejlődésükhöz oly módon, hogy nem öt-tíz évvel idősebb vezetők irányítják őket. Nem vezetettek, hanem a közösségben egymást segítik. Meghallgatják a másikat - folytatja Sára -, s könnyebben megnyílnak ilyen körben. A bevezető előadásokban fölvetett témákat őszintén és mélyen, kiscsoportokban vitatják tovább.

Egymást pasztorálják. Az idősebb által mondott "okosságokat" kevésbé fogadnák el, de ha velük azonos korú beszél arról, hogyan küzd életével, családjával, hitével, életcélja megtalálásával, az könnyebben visszhangra talál. A fiatal ráébred: nincs egyedül, ő is hasonló nehézségekkel küszködik. Nem egyéni tragédiaként éli meg az életkorral együttjáró gondokat, hanem fölismeri: mindenkit érintenek valamiképpen, s ezek megoldásában segíthetik egymást.

Furcsa talán, hogy mi, középkorú felnőttek beszélünk az Antiochia közösségről, hiszen a szó hagyományos értelmében nem vagyunk a közösség vezetői - folytatja János. - Az Antiochia közösségek a plébániákon jönnek létre, így szigorúan azt sem mondhatjuk, hogy a közösségeknek külön vezetői vannak. Hétről hétre másra hárulnak a feladatok: mindig tenniük "kell" valamit a tagoknak, mert ha nem így cselekszenek, életképtelenné válik a közösség.

A felnőttek - általában egy-két házaspár tartozik egy-egy antiochiás csoporthoz - kapcsot jelentenek a plébánia és a fiatalság között, illetve a házasság szentségét élik a fiatalok elé, amire a mai világban igen nagy szükség van. Márcsak azért is, mert gyakran "törött" házasságban, zavaros körülmények között nőnek föl a fiatalok, s a házaspár példát kíván adni a szentségi házasságból, s így "terelgetik" a lányokat és fiúkat. Ugyanakkor az állandóságot is biztosítják, hiszen a tagok csatlakoznak a közösséghez, majd néhány év elteltével távoznak, hogy más keretek között éljék meg keresztény katolikus életüket.

Sára asszony hangsúlyozza: az Antiochia közösség elsősorban azokat a plébániai fiatalokat szólítja meg, akik nem tartoztak korábban már valamelyik közösséghez. A missziós működés kiterjed azokra, akik "csak úgy vannak" a templomban, vagy a padsorok háta mögött állnak meg. Templomon kívülről is meghívják a fiatalokat, előszeretettel fogadják be a keresőket. "Ugyanabban a közösségben jól érzik magukat a katolikus családba születettek és a keresők egyaránt."

A házaspárok általában a szülők korosztályának felelnek meg, a kamaszkort átélték saját gyermekeikkel, az önállósulás, a leválás nehézségeit családjukban is megélték. "Ha a házaspár hajlandóságot mutat a folyamatos változásra, sokat segíthet a fiataloknak: az állandóság mellett hitükkel, kereszténységükkel iránymutatást adnak, s mindenekelőtt szerető közösségi hátteret biztosítanak." Nem bírálják, nem kritizálják, hanem elfogadják őket az éppen leginkább szorító problémáikkal együtt, s ezek megoldásában támogatást adnak. A fiatalok ugyanis, ha szigort és kritikát éreznek az idősebbek részéről, bezárkóznak, elhallgatják a leginkább foglalkoztató kérdéseket.

A Bittsánszky házaspár négy gyermeke megjárta az Antiochia közösséget. "Befogadnak bennünket, ‘öregeket´ a tizen- és huszonévesek, ennek titka pedig az, hogy ott vagyunk köztük, és szeretjük őket. Ez nekünk is csodálatos ajándék, elősegíti saját fejlődésünket."

Házasságukat, saját családi életük példáját adják ajándékba. "Sokat járnak hozzánk, lakásunkra a fiatalok, a találkozókat gyakran ott tartjuk. Igyekszünk megélni a családegyházat."

Az Antiochia közösség nem igényli a külön papi vezetőt, hiszen minden csoport saját plébánosához és káplánjához kapcsolódik. Az Antiochia közösségek ugyan tudnak egymásról, de mindegyik önállóan működik. "Valódi egyházélménye csak akkor lehet valakinek, ha otthon van a helyi egyházban, ahol befogadják."

Az elmondottak a leglényegesebbet, a Krisztus-központú közösséget szolgálják. Ezért minden csoport a tagok hitének megélése, az egyházhoz tartozás céljából jön létre.

Az Antiochia közösségek életének leglényegesebb mozzanata a félévente tartott antiochiális hétvége, amely péntek estétől vasárnap estig tart. "Az ifjúságra ‘szabott´ program során előkerülnek hitünk legfontosabb kérdései, elsősorban tanúságtétel formájában, nem pedig tanító jelleggel." Tizenhárom bevezető előadás hangzik el, előzetes tematika szerint: Isten hívása, imádság, eucharisztia, közösség, misszió, önismeret, stb. témakörben. Ha egy tizennyolc-húszéves fiatal a hasonló korúak előtt hajlandó "kitenni" a szívét, ez megindítja a kiscsoportos beszélgetésekben folyó diskurzust.

Az antiochiai hétvége a közösség megújulásának, a missziónak az alkalma, amikor barátokat, ismerősöket hívnak, s ezt követi az igazi közösségépítés: hétről hétre meg kell valósítaniuk, amit hisznek és vallanak, a másik szeretetét, a közösségi munka vállalását. "A fiatalok megélik, nem a jövő, hanem a jelen egyházát alkotják."

Közben hetente találkoznak. Ilyenkor a két órás összejöveteleken rövid, a fiatalságot érintő kérdések kerülnek elő, amelyeknek egyházi és hitbeli vonatkozásai vannak. Az együttléteket zenével színesítik, s minden találkozó középpontjában az imádság áll. A közösségek elevenségét mutatja, hogy számos profán megmozdulásban is együtt vesznek részt: közösen sportolnak, kirándulnak, karitatív tevékenységet folytatnak.

A közösség "állandó kifelé irányultságot mutat, nem bezárkózást". Ha más plébániák fiataljai érdeklődnek, meghívják őket, megismertetik az élménnyel, s ha az megérinti őket, saját plébániájukra viszszatérve önálló közösséget indítanak. Az Antiochia látható a plébániák életében, az ottani szolgálatokban is részt vesz. A ministrálás mellett több helyütt bevonják a bérmálási fölkészítésbe is.

Az elmúlt tizenhárom évben - amióta az Antiochia lelkiség Magyarországon meggyökerezett - tizennégy közösség jött létre. Egy-egy közösség belső tagjainak száma általában húsz-huszonöt. A meghívott "újoncok" kétharmada megmarad néhány évig, de vannak olyanok, akik már hat-nyolc éve tagjai az Antiochiának.

"A határokon túl, a Csallóközben három csoport él, elindult a lelkiség a Partiumban is, igaz, ott nem tudott talpra állni, de ez nem jelenti, hogy a jövőben ne jöhessen létre." Magyarországon hat egyházmegyében található a tizenhárom közösség, tavaszszal és ősszel mintegy öt-hatszáz fiatal vesz részt Antiochia hétvégén.

Minden társadalmi rétegből származó fiatal megtalálható a körükben. Az iskolázottság, a származás szerinti rétegeződést nem ismerik. Diákok, dolgozók, adott esetben munkanélküliek vannak együtt. "A fiatalok érzik, hátterüktől függetlenül szeretik őket: az Antiochia befogadó közösség."

Sok házasság született az antiochiások között, s "nagyszerű élmény, ahogyan beépülnek a helyi egyház életébe".

Az új fiatalok megszólítása sokszor fáradságos, nemegyszer kudarccal járó, kissé apostoli munka. Nem azzal hívják az újakat, hogy ott jó lesz nekik, hanem saját talentumukra van szüksége a közösségnek. A fiatalok megélik: missziós munkájuk a Szentlélek működésének eredménye.

Legközelebb Budapesten, a Bakáts téri Szent Ferenc plébánián tartanak Antióchia hétvégét április 27-29. között. Egyébként pedig a Bittsánszky házaspárt minden érdeklődő megkeresheti a bittsanszky@antiochia.hu címen. (A lelkiség honlapja: www.antiochia.hu)

Elmer István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu