Nicolas Sarkozy, francia testvérünk

Franciaország egyre szenvedélyesebben készül az elnökválasztásra. Ott ez az egyik legfontosabb választás, mivel a köztársasági elnök - akit öt évre választanak meg - szerepe sokkal hangsúlyosabb, mint sok más országban. Hatalma megközelíti az Egyesült Államok elnökéét.

A választás második fordulóján négy személy köré csoportosulhatnak a választók: François Bayrou centrum; Jean-Marie Le Pen szélsőjobboldal; Nicolas Sarkozy jobboldal és Ségolčne Royal szocialista párti képviselő. (Ez utóbbi volt az, aki tavaly szeptember 19-én kérte Gyurcsány Ferencet, hogy mondjon le, miután beismerte, hogy hazudott honfitársainak.)

A jelölt, aki felé a felmérések szerint leginkább vonzódnak a választók, Nicolas Sarkozy, több hónapja mindenütt jelen van: a médiában úgy is, mint volt belügyminiszter, illetve nagy sikert aratott könyve által, melyben kifejti a katolikus hithez való ragaszkodását. Ő az az ember, akihez képest a többi jelölt meghatározza önmagát, miközben ő sohasem mond rosszat senkiről.

De hogyan is lehetséges, hogy ez az ember, aki egy 1948-ban, Párizsba mezítláb érkezett, szegény légiós magyar ember fia, most a francia köztársasági elnök posztjára pályázhat? - Többek között ezek a kérdések merültek fel nemrégiben Nizzában, tizenkétezer ember jelenlétében, akik eljöttek meghallgatni őt.

Íme, egy részlet ottani beszédéből, ami nem más, mint egy szeretet-kiáltás Franciaországnak.

"Ez az első elnökválasztás, amely csak egy kérdést tesz fel: hol van ma az erkölcs és a civilizáció helye? Franciaország ma mély morális krízissel áll szemben. Amikor nemzeti identitásról beszélek, az hisztériát vált ki a politikusokban. A médiában, az értelmiség körében az általam említett nemzeti identitás hitvány kifejezés. Ez mutatja a krízis mélységét. De nem hagyom magam megfélemlíteni. Ki akarom mondani az igazságot a nemzetről, Franciaországról. Akarom, hogy tiszteljék a nemzetet. Kegyetlen fájdalom olyan országban élni, amelyet nem tisztelnek, nem szeretnek.

Nem akarom, hogy a fiak bűnhődjenek az apák hibáiért. Nem, Franciaországnak nem kell pirulnia történelméért...

Sokan kérdezik, hogy Nicolas Sarkozy miért mindig Franciaországról beszél? De mi másról beszélnék? Hiszek Franciaország önazonosságában, amelyet elvek és értékek kovácsoltak, és ami kifejezi az emberről alkotott magasztos fogalmat.

A baloldal vesztesége teljes. Ez a baloldal elveszítette erkölcsi érzékét a munka, a nevelés terén, az értékek továbbadásának érzékét, az igazság, a felelősség és az élet érzését. Nem akarok sem tárgyalni, sem alkudozni a meggyőződéseimről. Megalkuvás nélkül hoztam össze egész ťpolitikai családomatŤ.

Tudom, hogy a megegyezésnek ára van, s ez engedményeket feltételez. A meggyőződést, a tisztánlátást akarom és nem a kétértelműséget. Mindent előre megmondok, mert cselekedni utána fogok...

Akarom, hogy visszatérjen a munka büszkesége, a család büszkesége, a tanítás büszkesége, mely valóban nevel, s végül Franciaország szeretetének a büszkesége.

Értékeim között sohasem szerepelt a gyűlölet, de a szeretet igen... Egyedül a testvériesség tud bennünket megmenteni, hogy megoszthassuk egymás között sorsunkat, s amit Franciaországnak nevezünk. Meg kell tanítani a gyermekeket a szeretetre!"

Vajon részt vesz-e Franciaország jövőjének formálásában annak a Sárközy Pálnak a fia, aki megszenvedte Trianont, s menekült a kommunista Magyarországról? A közvélemény-kutatás hangoztatja ugyan, de egyedül csak a választók döntik majd el.

Tóth Krisztina

Franciaország

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu