Szentírás-magyarázat

Ki az igazi pásztor?

Húsvét 3. vasárnapja - Jn 21,1-19

Szent János apostolt óriási tisztelet övezte az ősegyházban. Egyesek valószínűleg úgy vélték, hogy neki és a tanítványainak kellene az egyház legfőbb vezetőinek lenniük, nem Péter apostolnak. Hiszen a szeretett tanítvány - János - volt Jézushoz a legközelebb az utolsó vacsorán, Péter csak rajta keresztül kérdezhette Jézust (Jn13,23-24), Péter csak János segítségével tud a főpap udvarába bejutni (Jn18,15-16), a tanítványok közül egyedül János áll ott, a kereszt alatt. Jézus őrá bízza Máriát (Jn 19,26-27), a húsvéti sír lepleinek üzenetét is János érti meg (Jn 20,8). Sokan úgy gondolták, hogy az egyház igazi vezetője és szíve a szeretett tanítvány és a körülötte kialakult közösségek. Nem véletlen, hogy ebből a körből - és a János-evangéliumra támaszkodva - több eretnek mozgalom is létrejött, így több gnosztikus csoport, és a montanisták. A mai napra szóló részlet (Jn21,1-19) - melyet egy későbbi időpontban csatoltak az evangélium első befejezéséhez (Jn 20,30-31) - többek közt ezt a tévedést tisztázza. Krisztus Pétert bízta meg nyája legeltetésével, a legfőbb pásztori tisztséggel, nem János apostolt, hiszen Péter is szeretett tanítvány ("Jobban szeretsz-e engem, mint ezek?"- Jn 21,15).

Gyönyörű látni azt, ahogyan Jézus megbocsát Péternek. Nem is említi a háromszoros tagadást. Csak ennyit kérdez: Szeretsz-e engem? Megbocsátani nem azt jelenti, hogy valaki elfelejti a múltat úgy tesz, mintha meg sem történt volna. A múltunkat és a múlt sebeit nem tudjuk meg nem történtté tenni. Része marad az életünknek. A megbocsátás elsősorban nem is a múltra vonatkozik, hanem a jelenre és a jövőre. Azt jelenti, hogy annak ellenére, ami történt, és ami fáj, nálam az ajtó mindig nyitva lesz, mégis újrakezdünk, a szeretetünk erősebb lesz a hibáknál, amelyeket elkövetünk, legyőzzük az akadályokat. A megbocsátás a szeretet feltámadása, győzelme. Nem eltüntetni akarja a múltat, hanem átalakítja. Minden megbocsátott bűn annak a szeretetére fog emlékeztetni, aki ott sem hagyott el, onnan is kivezetett, ott is irgalmas volt. Jézus végtelen tapintattal a régi szeretetkapcsolatba emeli vissza Pétert. Péter pedig egy életen át prédikálni fogja a tagadását, a keserves sírását, és a Mester megbocsátását.

Jézus Péter szeretetvallomására válaszul mondja azt: "Legeltesd juhaimat" (Jn 21,16). A két dolog, a szeretetvallomás és a pásztori feladat ugyanis elválaszthatatlanul összetartozik. Jézus arra, azokra bízza rá a juhait - akikért ő az életét áldozta (ApCsel 20,28) - akik szeretik őt, és hasonló módon akarnak jó pásztorokká válni a rájuk bízottak javára. Papnak lenni nem valamiféle funkció betöltését jelenti. A pap elsősorban nem azzal hirdeti az igét, hogy beszél, hanem a létével. Odaadott élete hirdeti, hogy a teremtmény a Teremtőhöz tartozik, hirdeti az emberlét igazi titkát. Az lehet pásztor, aki mindenekelőtt odaadni akarja az életét Istennek - másokért. Csak aki szeret, az méltó arra, hogy Jézus rábízza az övéi vezetését.

Székely János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu