|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
hallgató Huszonegy filmzene A fölfedezett romantikus: Jean-Philippe Rameau A castratók kortársa volt: cingár alakot örökít meg a rézmetszet, madárként lépdel, bizarr figura félúton föld és ég között. Halála előtt érdemelte csak ki az udvari stallumot XV. Lajostól - ám akkor már a francia muzsika királyának számított. Mégsem tartozik a gyakran játszott komponisták közé: különc, az öröklét nagy kívülállója. Aki hallott már operarészletet tőle, aligha feledi borzongató sejtelmeit, rafinált dallamait, egzotikus hangszerelését. A gáláns indiaiak - 1735-ben bemutatott operájának címe érzékelteti talán leginkább Jean-Philippe Rameau senki máséhoz nem hasonlíthatóan buja illúzióvilágát. Most a billentyűjátékos és -szerző Rameau indul hadba szívünk meghódítására egy lemezen, mely képes sok mindent átformálni azon, ahogyan a zenéről gondolkodunk! "Az elmúlt évek egyik legszebb és legmeghatóbb zongoristalemeze." "Talán a legszemélyesebb klasszikus felvétel Glenn Gould óta." - Méltán üdvözölték efféle kritikák Tzimon Barto új Rameau-lemezét. A kiadvány címe önmagában is különlegességet ígér: "Egy kosár vadszeder" - az EMI-vel történt szakítása óta a szemünk elől eltűnt amerikai zongoristafenomén a tőle megszokott személyes, magával ragadó megközelítésben lehel új életet a tetszhalálra ítélt kincsekbe - valahogy úgy, ahogyan Bartoli művésznő teremtett kultuszt Vivaldi operaáriáinak fél évtizede. Jean-Philippe Rameau nem annyira a barokk kontrapunktisták kortársának, mint inkább a legnagyobb romantikusok egyikének mutatkozik Barto szubjektív megközelítésében: megejtő közelségébe kerülünk egy régi mester lelki finomságainak, pazar képzeletének és színpompás zenei palettájának - villódzó képek fény-árny játékát ébresztő utazás ez Marin Marais és Sainte Colombe titokzatos világában, ápolt, ám rejtőzködő kerti ösvényein. Sehol a "Billentyűsdarabok" megszokott metrikus gépiessége, a tévesen historikusnak tartott szenvtelenség! "Minden frázist a lehető legköltőibbnek szánok" - kommentálja albumát a művész, és eszerint is tesz. Barto játéka sokféle képzettársítást eszünkbe juttat: Kreisleriana-lemezének Schumannja éppúgy ott áll a háta mögött, mint oldott jazz-rubatójukkal a Petruccianik és Jarrettek - a produkció fölött mégis Rameau szelleme lebeg. A szerzemények egyike-másika imitált udvari tánc; akad köztük a falut vagy a madarak zsivaját megjelenítő programdarab is, máskor pedig Rameau színpadának bizarr tónusai zengenek föl a zongorán - a remek felvétel alapértéke mégis a személyesség, amely időtlen közelséget teremt a hallgató és az 1764-ben meghalt komponista között. Ajánljuk a lemezt folyamatos lejátszásban hallgatni, esteli sötétben: meditatív pillanatok értékes forrására lelünk - még a pianista vadonatúj Ravel-lemeze is felbontatlanul várhat... (A Basket of Wild Strawberries. A Selection of Keyboard Jewels by Jean-Philippe Rameau. Tzimon Barto. Ondine Records, Helsinki, 2006) Marton Árpád
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|