Árvácska országa...

Meddig tart a gyermekszegénység Magyarországon?

A gyermekszegénység elleni küzdelem a középpontba került az Európai Unióban az elmúlt években. A kormány is benyújtotta a Legyen jobb a gyermekeknek! elnevezésű nemzeti stratégiát, amelyben 2007 és 2032 között jelöli ki azokat a feladatokat, amelyek a gyermekszegénység elleni küzdelmet az elkövetkezendő negyedszázadban határozzák meg.

A kitűzött célokkal nem is volna semmi baj - inkább azzal, ami kimaradt a stratégiából. Ez nem más, mint a jelen ciklusra vonatkozó vállalások. A gyermekszegénység elleni küzdelem megvalósítását 2031-32-re időzítheti a kormány.

Az elmúlt évek társadalompolitikáját jól jellemzi, hogy a 2002. évi választások előtt Medgyessy Péter kormányfőjelölt meghirdette a jóléti rendszerváltás programját, majd hatalomra kerülve szétosztotta a kasszában talált pénzt, ezután 2002 Szent Istvánjának ünnepén bejelentették, hogy a jóléti állam ideje lejárt. A 2004-ben megalakult Gyurcsány-kormány arról vizionált, hogy túl nagy a jólét, de 2005 őszén, mikor állítólag dübörgött a gazdaság s fickándozott a pannon puma, meghirdette a nemzeti szegényellenes programját.

Több száz szakember ennek első elemeként elkészítette gyermekszegénység-ellenes programját 2006 márciusára, melyet a kormány a választásokon fennen lobogtatott - ám a 2010-ig tartó időszakra ez ügyben nem vállal semmit. - Jelen formájában a gyermekszegénység-ellenes stratégia nem több virtuális kampányfogásnál.

Pedig hazánkban igencsak riasztóak az adatok. A gyermekes háztartások jövedelme átlagosan 25-30 százalékkal marad el a nem gyermekes háztartások jövedelmétől. Az egy főre jutó átlagos háztartás jövedelméhez képest egy kétszülős kétgyerekes család éves jövedelme 12 százalékkal, az egyedülálló szülők háztartásában 32 százalékkal, kétszülős háromgyerekes háztartásokban 44 százalékkal kevesebb. A gyerekek 44 százaléka a társdalom legszegényebb harmadához tartozó háztartásokban él.

Leginkább a tizennégy éven aluliak, és ezen belül a háromévesnél fiatalabbak, valamint a sokgyerekesek - különösen egyedülálló szülők esetén - élnek tartós szegénységben. 700-900 ezer közötti nagyságúra becsülhető a segélyezési küszöb alatt élő gyermekek száma, tehát minden harmadik gyermek él mély szegénységben. Különösen nehéz helyzetben vannak a kistelepülésen élők. A községekben háromszor akkora a szegények aránya, mint Budapesten. A három vagy több gyermekes falusi családok egy főre eső jövedelme másfélszer kisebb, mint a budapesti nagycsaládoké. Az ezer fő alatti településeken gyakorlatilag hiányzik a bölcsőde és a gyermekvédelem, de ha a kormányon múlik, hamarosan az óvoda és az iskola is. Nem is beszélve az egészségügyi ellátásról, valamint a postákról és a vasúti szárnyvonalakról.

Ma hazánkban hatvankétezer családban él fogyatékos gyermek, s közel egyharmaduk egyszülős családban.

Mi jelenthetné a megoldást?

A gyermekszegénység nem kezelhető a családok gondjainak megoldása nélkül. Bár a sok probléma sok pénzt igényel, mégsem ezt említjük először. Az óvodáktól az egyetemig kötelező jelleggel be kell vezetni a családi életre nevelés programját. A képernyőkről száműzni kell az erőszakot. Lehetővé kell tenni a főállású anyaság intézményét és a családi adózást. Az édesanyáknak biztosítani kell a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségét. Számos szociális bérlakás és fecskeház építése szükséges a fiatal családok számára, elősegítve a lakásmobilitást.

A megelőző gyermekvédelem megkívánja, hogy minden iskolában főállású és szakképzett szociálpedagógus dolgozzék. Minden településen, ahol a húsz főt eléri a gyerekek száma, működtetni kell óvodát és az iskola alsó tagozatát.

Állandó, a választási ciklusokon átnyúló családpolitika és demográfiai koncepció szükséges - és természetesen ne ázsiai betelepülők százezrei képezzék ennek alapját! Vajon milyen jövő vár gyermekeinkre? A Móricz Zsigmond által megrendítő erővel megírt Árvácska sorsa? Rajtunk is múlik...

Farkas Péter

szociológus

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu