Egyház és állam érzékeny viszonya

Összefoglaló a Magyar Pax Romana kongresszusáról

Hogyan lehet megalapozni az állami egyházpolitikát, illetve az egyházi "állampolitikát"? Van-e a hitéleti tevékenységnek társadalmi integráló szerepe? - Ezekről az alapkérdésekről, valamint az egyház és az állam kapcsolatának hazai helyzetéről, problematikájáról, az egyházak társadalmi szerepéről volt szó a Magyar Pax Romana (MPR) katolikus értelmiségi egyesület 49. kongresszusán, a múlt hétvégén.

Történészek, politikai és gazdasági elemzők, egyházi és jogi szakértők fejtették ki véleményüket a kongresszus alaptémájáról, az állam és az egyház politikailag érzékeny viszonyáról, szakmai területük eredményei alapján. Az MPR vezetőinek szándéka szerint az előadások összegzése a napokban nyilvánosságra kerülő memorandum formájában alapkoncepciót kínál fel a politikai döntéshozóknak az egyházpolitika józan átgondolásához, a magyarországi helyzet (kiemelten az egyházfinanszírozás) időszerű kérdéseinek tisztázásához, megfogalmazva a közeli és a távolabbi jövő feladatait egyház és állam kapcsolatában.

A kongresszuson elhangzott előadások és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések rezüméjeként az MPR sajtóközleményben adta közre a hazai problémákra reflektáló gondolatokat. E szerint egyház és állam viszonyának nyugvópontra jutását segítheti a helyzet kialakulásához vezető folyamatok és a mélyebb okok megismerése és megértése, ami együtt kell hogy járjon a helyes önértékeléssel, a sérelmeken való felülemelkedéssel. Az egyházi tevékenységek finanszírozási kérdéseinek megoldásához pedig nélkülözhetetlen a (társadalomtudományi és közgazdasági) szakértői előkészítés iránti bizalom erősödése. Az MPR sajtóközleményében leszögezi, hogy az állam és az egyházak közötti konstruktív együttműködés egyik alapfeltétele a jogbiztonság, az egyén mellett a közösségek vallásszabadságának kereteit is tisztázó jogszabályi környezet, és ehhez kapcsolódóan a hatályos megállapodások végrehajtási rendjének tárgyszerű és jogszabályi kialakítása, ami célravezetőbb a megállapodások alapjainak vitatásánál. Végül a közlemény a kongresszuson megfogalmazott gondolatok közül kiemeli azt, hogy a pasztorációs tevékenység megújulása a társadalmi integráció forrása lehet, amely által az egyházak a saját eszközeik révén hozzá tudnak járulni a társadalom szerveződéséhez.

Az MPR kongresszusának előadói egyház és állam történelmileg kialakult helyzetét elemezve rámutattak arra, hogy a hazai problémák megoldásához a saját utunkat kell végigjárni - nincs egységes "nyugati modell" - mondta Tölgyessy Péter politikai elemző -, amelynek alapján megalkothatnánk a magyarországi egyházpolitikát. Tölgyessy hozzátette, hogy jobb "nem bolygatni" a már kialakult viszonyt. Schanda Balázs egyházjogi szakértő is ez utóbbi álláspontot fejtette ki, mondván: le kell számolnunk azzal a hozzáállással, amely túl könnyen nyúl a jogi keretek megváltoztatásának eszközéhez. A rendszerváltozás óta kialakultak a magyar állami egyházjog intézményei, az állam világnézeti semlegességéből pedig szükségszerűen következik az állam és egyház elválasztása, amit az Alkotmány külön rögzít is - tette hozzá az előadó. Ezzel azonban még nem vált automatikusan kiszámíthatóvá, rendezetté a viszony, ami bonyolult - és emiatt érzékeny -, hiszen az egyház közfeladatokat is ellát. "Abszurd, hogy az állam évek óta nem tudja a költségvetési törvényekben korrekt módon megtervezni a közfeladatot átvállaló egyházi intézményeket megillető támogatásokat, és így ezek két év késéssel a zárszámadások során kerülnek - vonakodva - rendezésre" - hangsúlyozta a jogi szakértő.

Az egyházfinanszírozás kérdésében Csaba László közgazdász a konstruktív párbeszédet sürgette az állam és az egyház között. A közgazdász hangsúlyozta, hogy a restitúció (az ingatlanok visszaadása) helyett az egyházak számára előnyösebb lenne a pénzbeli kárpótlás, és az így kapott összeg szakértők által megtervezett elosztása, ami egyúttal azt is jelenti, hogy át kell gondolni, mi az, ami finanszírozható, és mi nem.

Wildmann János, az Egyházfórum című folyóirat alapító főszerkesztője a XX. század magyarországi egyházpolitikáit elemezte. Kérdésre válaszolva napjaink egyházpolitikájáról szólva elmondta, a szocialistáknak nincs erre vonatkozó koncepciója, és a történelmileg kialakult helyzetben nem is kívánnak érdemben foglalkozni a témával, többek közt azért sem, mert érzik, hogy bármiféle ilyen irányú politikai döntésüket bizalmatlansággal fogadnák a tárgyalóasztal másik oldalán.

Az egyházak társadalmi szerepéről szólva Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház világi vezetője felhívta a figyelmet a magyar emberek életminőségét elemző, múlt évben megjelent, szakmai körökben elismert kötetre (Kopp Mária - Kovács Mónika Erika: A magyar népesség életminősége az ezredfordulón, Semmelweis Kiadó), amelyben a magatartáskutatók adatai egyértelműen rámutatnak arra, hogy a hitüket fontosnak tartó vallásos emberek jelenléte növeli a társadalmi kohéziót, a személyek közti tolerancia, az életminőség szintjét, körükben az átlagnál stabilabb a lelki egészség, az identitás.

A lelkiségi mozgalmak társadalomformáló szerepéről szólva a kongresszuson Tóth Pál a Fokoláre mozgalom képviselője és Zöldy Pál,az önismereti Férfisátor mozgalom alapítója számolt be tapasztalatairól.

Az elemzők többsége sürgette az egyház médiában való megjelenésének stratégiai átgondolását, annak érdekében, hogy az "üzenet" eljuthasson a társadalom szélesebb rétegeihez is.

KL

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu