Történelmünk korszakalkotója
- gróf Batthyány Lajos

Kiállítások a budai Várban

Az idei évben gróf Batthyány Lajos születésének kétszázadik évfordulója alkalmából emlékévet hirdettek. Április 11-én, a Batthyány-kormány megalakulásának napján két fontos rendezvény volt egybekötve a budai Várban. A Budapesti Történeti Múzeumban Batthyány Lajos miniszterelnök, a Hadtörténeti Intézetben és Múzeumban Batthyány Lajos, a hadseregszervező címen nyílt kiállítás, melyek október közepéig tekinthetők meg.

Ez utóbbi kapcsán érdemes megjegyezni: kevesen tudják, hogy a mártír miniszterelnök kiváló hadseregszervező volt. A Nemzetőrség felállításának gondját magára vállalta, a sorkatonák fölötti parancsnokságról szintén gondoskodott.

Hogy miért is fontos ez az emlékév és a megrendezett tiszteletadások, kiállítások? Batthyány Lajos, az ártatlanul kivégzett kiváló államférfi alakja mintha elmosódottabb lenne a köztudatban. Mintha a mai napig nem tettük volna méltó helyére munkásságát, áldozatát. A reformkorról és az azt követő forradalomról és szabadságharcról sokunknak elsőként Kossuth, Deák, Széchenyi és természetesen Petőfi jut eszébe. A felakasztott aradi tizenhármak és a sortűzzel kegyetlenül meggyilkolt miniszterelnök csak október hatodikán ötlik eszünkbe. A Batthyány téren le- és felszállunk, de a térről elnevezett férfiről szobrot a fővárosban nem találunk. "Csupán" egy örökmécs világít érte. - Értünk...

A köztudat fehér foltjainak oka van. A kivégzett miniszterelnök testét jeltelen sírban akarták eltemetni. Dank Agáp ferences házfőnök bátorságának köszönhető, hogy a pesti ferences templom kriptájában, a mai Ferenciek terén ideiglenes nyughelyet találtak a holttestnek. Igaz, csak egyszerű márványtáblával merték jelölni, és azt is befelé fordították. A felirat ennyi volt: 1849-ben okt. 6-án az Úrban elhunyt G.B.L. Áldás és béke hamvaira.

Batthyányról szóló nyilvánosság előtti érdemi megemlékezésről 1859-ig nem tudunk. Ekkor a terror enyhülésével párhuzamosan a ferenciek templomában (az emberek tudni vélték, hogy az eltemetett miniszterelnök földi maradványait ott rejti egy kripta) Magyar Lajos emlékére gyászmisét tartottak, s az egyetemi ifjúság magyar ruhában jelent meg. A hatóságok előtt nem volt titok, kinek az emlékét idézi a szertartás, de jobbnak látták nem beleavatkozni. Csak az 1867-es kiegyezés után három évvel vált lehetségessé az exhumálás és a méltó, nemzeti újratemetés. 1905-ben határozták el a Batthyány-örökmécs fölállítását, de ez is csak a Monarchia széthullása és Trianon után valósulhatott meg, 1926-ban. 1947-től és a kommunista párt hatalomra jutásával Batthyány alakja ismét háttérbe szorult, sőt, az 1948-as március 15-i centenáriumon az ideológia sodrában neve el sem hangzott. Hiszen "azok ellen, akik a forradalmi tapasztalatokon alapuló, a nép érdekeit szolgáló programot, a kommunisták célkitűzéseit akadályozzák, ugyanúgy fel kell lépni, mint annak idején Windischgrätz kiszolgálói ellen". 1956-ban szintén nem volt ajánlatos Batthyány miniszterelnöki mártíromságát emlegetni. Alakja az 1980-as években került csak ismét középpontba, az örökmécshez szervezett ellenzéki tüntetések március 15-én már a másik kivégzett miniszterelnöknek, Nagy Imrének szóló áthallással kaptak tartalmat.

A Batthyány, a miniszterelnök című kiállításon olyan személyes ereklyék láthatók, mint a fogva tartás helyszínéről származó véres priccsdarab és börtönlámpa, a pecsétnyomója, amelynek kövén politikusi eltökéltségét példázó jelmondata olvasható: "Viam meam perseque", vagyis "Utam ki van jelölve". A Batthyány, a hadseregszervező című kiállításon olyan muzeális tárgyak láthatók, melyeket korábban nem ismerhettek az érdeklődők. Ezek között van Batthyány pisztolya is.

Hogy az emlékévvel és kiállításokkal méltó helyére kerül-e a gróf agyonpolitizált alakja? Erre talán nem is érdemes választ keresni. Alakjukkal, emlékükkel a hatalom bármit megtehet. De fényük világít...

Koncz Veronika

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu