"Tégy jót, légy vidám, és hagyd a verebeket csipogni!"

Németh Ilona halálára

1989 nyarának végén levélben kaptam tőle egy mondatot. A levelében volt egy apró képecske, rajta a kallódó fiatalság nagy apostolának, Bosco Szent Jánosnak egy mondatával: "Tégy jót, légy vidám, és hagyd a verebeket csipogni!" Az 1989-től 2001-ig tartó közös munkánk során egyre inkább világos lett, hogy ebben a mondatban foglalható össze mindaz, amit Németh Ilona élete jelentett.

Németh Ilona (1943-2007) egészen ezt tette abban a negyven évben, amelyet életéből a gyermekek védelmére áldozott (egy-két esztendő kivételével, amit a központi szolgálatban töltött) a Budapest XI. kerületi Aga utcában működő otthonban. Jóságot, vidámságot árasztva maga körül, és nem sokat törődve sem a gyermekek zsivajával, sem a nem titkolt keresztény szellemiségű munkája miatt csiripelő verebekkel.

Odaadott derűs, jótékony és tiszta életének forrásai, gyökerei egyrészt a bátor, hitvalló életű szülői házba nyúlnak vissza, és abba a mély, személyes Isten-kapcsolatba, amely a Szent Margit-templom körüli közösségi életen és munkatársi szolgálaton (imacsoport vezetésén és hitoktatói tevékenységen át) vezette őt egy szerzetesközösségbe, a Szűz Mária Társaságába.

Ez a közösség már a két világháború között a kolostori élet helyett a világban elvegyülve, az emberek között működött, hogy oda is eljuttathassa az evangélium kovászát, ahová egyébként a pap személyesen nem juthat el. Így vállaltak munkát az iparban, a szegények gondozásában, kórházakban, tanyasi kisiskolákban, az üldözöttek menekítésében (a rend alapítója, Ván Zsuzsanna a Vörösmarty utcai anyaházukban sok üldözöttet mentett meg). Számukra a szétszóratás és az illegalitás ideje még inkább azt mutatta meg, hogy mennyire időszerű a hivatásuk és küldetésük.

Ica is titokban csatlakozott hozzájuk, de annál világosabban képviselte a krisztusi értékeket a pedagógia szolgálatában.

Jézus példáját követte, először ő is ölébe vette a gyerekeket: aztán jött a játék, az áldás, a tanítás, a hitoktatás, a nevelés.

Az Aga utcai gyermekotthonba 1966 augusztusában, friss érettségivel került, ahol képesítés nélküli gyermekfelügyelőként dolgozott. Diplomát szerezve is ezt tartotta szem előtt, és ezt kívánta meg később munkatársaitól is mint igazgató. Majd ezért fáradozott, az időközben létrejött szakmai kollégium elnökeként is, és mint a Testnevelési Egyetem és a Zsámbéki Katolikus Főiskola főiskolai tanára. Ez a lelkület tette bátor újítóvá a gyermekvédelemben.

1989. december 8-án olyan csoda történt, amire 1950 óta nem volt példa a szocialista Magyarországon: a főváros egyik gyermekintézményében kápolnát szenteltünk! Az intézetet fenntartó Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédelmi Ügyosztály vezetője engedélyt adott egy hitoktató-nevelői státus létesítésére. Ennek előzménye volt, hogy Ica az ügyosztályvezetőnek, Gáspár Károlynak kezébe adta Mécs László Vád és védőbeszéd című versét, amelynek visszatérő sora: "E fiúkért valaki felelős!", és Regőczi István atya Isten vándora című könyvét. Majd ezek után kereste föl a javaslattal, hogy tegye lehetővé egy kápolna létesítését az otthonban, mert a vallásos nevelésnek az olyan szükséges velejárója, mint a testnevelésnek a tornaterem.

Ettől kezdve hétfőnként egy-egy ciszterci szerzetes, csütörtökönként pedig Regőczi atya járt hozzánk misézni.

Ehhez a "hősi korszak"-hoz tartozik még az a számtalan személyes kapcsolat a régi kollégákkal, a volt növendékekkel és mindazokkal, akiket nem a hivatalos intézkedés, hanem a Szentlélek hozott útjába. Tette ezt úgy, hogy szinte egész életét végigkísérte a néma szenvedés, az állandó testi fájdalom, a többszöri operáció, végül a gyógyíthatatlan betegség keresztje.

Minderről az Aga utcai gyermekotthon negyvenedik évfordulójára készített összefoglaló írásában csak ennyit mond 2000 őszén: Nekem a pozitív életszemlélet, a belső hit adott mindig lendületet és erőt ahhoz, hogy hivatásomat, a nehézségek ellenére is, örömmel és szeretettel végezzem...

Így váltotta életté azt, amit nekem és mindannyiunknak örökségként hagyott a gyászjelentésén szereplő fényképéről, az Aga utcai gyermekotthonos pólóval ránk mosolyogva: "Tégy jót, légy vidám, és hagyd a verebeket csipogni!"

Diószegi László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu