Isteni tervrajz

Szent Imre ifjúsági fesztivál

Szent Imre születésének ezredik évfordulóján, szülővárosába, Székesfehérvárra az egész országból várták a fiatalokat az egyházmegyei szervezők a húsvét utáni hétvégén. A nagyszabású rendezvény egyszerre több helyszínen, templomokban, közösségi házakban, utcákon, tereken zajlott, megszólítva a járókelőket is - a szeptemberi budapesti nagy városmisszió egyfajta próbájaként.

Ezredforduló Imre idejében, ezredforduló a mi időnkben - milyen irányt mutat ma nekünk a szent? Mi az útja, hogy kibontakozhasson valakiben a szentség? Először is a természetes alapokat kell rendbe tenni, mert a kegyelem, a természetfölötti a természetre épít. Érett és harmonikus, normális emberré kell válni, s aztán krisztusi emberré. Az érett ember képességei birtokában van, ismeri korlátait, lehetőségeit kibontakoztatja, megkülönbözteti a szükségest, a hasznosat és a kellemest - és ebben a sorrendben próbálja megélni. Korunk embere fordítva gondolkodik. A fogyasztói diktatúrával szemben akkor tudunk megállni, illetve evangelizálni ezt a kultúrát, ha vannak szent magyar fiatalok. Kereszténységünk legnagyobb botránya, hogy vasárnapi templombajárásunk melletti hétköznapi pogányságban élünk. Nem járja át az evangélium a pénztárcánkat, a viselkedési szokásainkat, nem engedjük beleszólni Istent kapcsolatainkba, a szexualitásunkba. Kitaláltuk magunknak azt az "istent", akinek egyetlen szerepet osztottunk, hogy vigyázzon az egészségünkre, a sikereinkre. Ha valaki megtudja, hogy halálos beteg, nem az első gondolata, hogy hiszi a feltámadást és az örök életet... Varga László kaposvári plébános előadása nyitotta meg a szombati programot.

A kiscsoportos beszélgetés helyett a fiatalság nagy zsivajjal kitódult az utcákra, hogy nyakába vegye a várost minden kalandjával, titkával. A Jókai utca szökőkútja mellett gyönyörű gitáros énekek, egy rövid pantomim Jézus és az ördög küzdelméről, majd egy angol evangelizátor marasztalta az sürgő-forgó embereket. Az országalma körül beszélgetések is alakultak az érdeklődőkkel, a közeli presszó térre nyúló asztalánál üldögélő, tüskés frizurájú fiú is kíváncsian kérdezgette tőlem, mi folyik itt?

A Szent Imre-templom előtt folyamatos bibliaolvasással akarva nem akarva is hallhatták sokan az Igét - majd beljebb merészkedve az Emmáuel közösség dicsőítő muzsikájában merülhettek el. Mi is a dicsőítés, mesélt nekünk Nándi, Rita és Bea arról, hogy Istennel való kapcsolatunk olyan örömteli lehet, ahogy a legszerelmesebbek néznek egymásra, ahogy a gyerekek odaszaladnak hazatérő anyjukhoz, s mind egyszerre, egymás szavába vágva szólnak hozzá, csüngnek rajta.

Maradtam egy kicsit a mennyei kórusra emlékeztető önfeledtség mellett, aztán nagyon hívogatott a szomszédos egyházmegyei múzeum páratlan kincseivel és a Prohászka Ottokár emlékkiállításával. Sóváradi Katalin nemcsak egyszerű tárlatvezetést tartott, hanem a fiatalok "lelkére" beszélt - megmutatta a tárgyak mélyén rejtőző hitbéli gazdagságokat. A püspök százéves imazsámolyával berendezett "kápolnában" hallhattunk idézeteket - megelevenedett hirtelen múlt, s mintha egészen korunknak írta volna a sorait:

"Örömöm a tiszta lelkiismeret, melyben harmóniába öntöttem mindazt, ami szépség és erő van tőle. Örömöm, hogy Isten van velem, s a napvilágot szivárványnak látom; örömöm, hogy imádkozni, énekelni tudok - énekelni az ifjúság és a szabadság énekeit...Örömöm egyre nő, minél jobban látom, hogy a tisztaság erő és élet. Ahol nincs, ott pusztaság, halál terjeng..."

Visszatérve a templomba, szentmise kezdődött a magyar ifjúságért, melyet Balázs Béla kaposvári püspök, püspökkari ifjúsági referens celebrált Spányi Antal székesfehérvári püspök és más papok közreműködésével.

Imre életéről nem sokat tudunk, nem fedi el regényes, szövevényes történetek sora a csendben működő Istent, nincs valami elképesztő gondolati gazdagság tárház, mint Prohászka püspök esetében, de a lényeg, az odaajándékozott élet mintája, tervrajza ránk maradt. Szent Imre abból az alapanyagból, alapszövetből "készült", amelyből szent rokonai, s a nagy magyarok. A népmesék hittanja, az ősi mondásaink, a népdalaink is sejtetik, hogy milyen is a magyar: az utolsó ingét odaadná a másiknak. Följegyezték IV. Béla családjáról, hogy inkább vállalták volna, hogy az egész nemzet számláját ők fizetik, csak meneküljön meg a nép. Ha ezt fölfogná a bulvársajtó, tenyérnyi betűkkel harsogná, hogy ilyen magyar államvezetés is volt.

Királyi örökösök vagyunk, Isten most miért is adná alább, ugyanazon tervrajz szerint silányabbat akarna kihozni belőlünk? "Hadd legyünk mink is tiszták, hősök, szentek!

Higgyük el, van elég szemét az erdőszéleken, presszókban és az egyetemek környékén - nem csak importálni, exportálni is képesek vagyunk. Hagyd el életrajzodat, vállald az isteni tervrajzot! - biztat homíliájában Balázs (Beton) püspök.

Hát igen, tiszták legyünk, hol is láttam a programfüzetben a gyóntatást? Irány a szemináriumi templom... Közben benéztem az óvoda játszóházába, a remetekert udvarán lévő kézműves-foglalkozásra, a Bocs Alapítványnál kiszámoltuk az ökolábnyomomat, a Szent Anna-kápolnában megnéztem, kik a Sörédiek - fogyatékos gyerekeket nyaraltatnak évtizedes hagyománnyal már. Olvastam ismertetőjükben: Söréd (falu) a hivatások bölcsője, ott egy fiatal atya is a képen. Kitöltöttem útközben a Szent Imre-totót, csokit kaptam jutalmul csekély tudású válaszaim ellenére. Aztán rácsodálkoztam a bazilika altemplomának jeges vermében szeretetét árasztó Oltáriszentségre, majd az Egyetemi templom Don Bosco együttesének temperamentumos próbájára, míg végül odaértem a gyóntatási helyszínre, ahol porszívó, takarító eszközök fogadtak. Azt mondta a hölgy, hogy már vége a fesztiválnak. Istennek jó humora van, igen, ideje takarítanom, porszívóznom - nem csak a lelkemben - hanem itthon is.

Szöveg és kép: Plichta Adrien

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu