Börtönben voltam... És...?

Imahét az elítéltekért és az áldozatokért

Nemzetközi börtönmissziós imahét kezdődik április 22-én, amelyet Budapesten a kőbányai Szent László-templomban ökumenikus szertartással nyitnak meg. A program mottója: "Ahol a szeretet és az igazság találkoznak."

A kegyelem, az irgalom gyermeke volt, aki napról napra közeledett Isten felé - így nyilatkozott Jean-Marie Lustiger bíboros, nyugalmazott párizsi érsek Jacques Fesch-ről, akit gyilkosság miatt, huszonhét évesen, 1957. október 1-jén végeztek ki. Azóta Jacques Fesch boldoggáavatási ügye is elindult. A börtönben megtért gyilkos egyik utolsó mondata így szólt: "Kevés időm maradt arra, hogy megpróbáljam Istent úgy szeretni, ahogyan kellene!" Egy másik alkalommal ezt írta börtönnaplójába: "Az én sorsom, hogy hitelesen megmutassam egy nem hívő család bűneinek következményeit."

Elítélt társainak, akik szerettek volna gyöngeségeikből kilábalni, a következő tanácsokat adta: imaélet; áldozat, lemondások, önmegtagadások, harc a hibák ellen.

Mint mindnyájan, Jacques Fesch is félt a test gyengeségei miatt. Hogy az utolsó pillanatban el ne gyengüljön, ezt mondta: "Jobb kezemet a Szent Szűz kezébe teszem, a balt kis Szent Teréz kezébe, mert velük nincs mitől félnem. Senkinek se tudok mást kívánni, mint azt, hogy egyre hasonlóbbá váljon a keresztre feszített Krisztushoz." (Jacques Fesch naplóját idén szeretné megjelentetni az Új Ember. Az idézetek a készülő könyvből valók - a szerk.)

Csodálatos folyamat egy ember életében az ilyen átalakulás, amely akkor indul el, amikor megtapasztalja, a szeretet találkozik az igazsággal. Legyen az ember szabad, vagy börtönben, ez gyökeresen átalakítja.

A nemzetközi börtönmiszsziós imahéten több mint száz országban fordulnak bizalommal a meggyötört, elítélt, szenvedő Krisztushoz, aki bűn nélkül volt, mégis vállalta a bűneink miatt, értünk a mennyei Atyának bemutatott elégtételt a kereszten. Világszerte imádkoznak e héten azért, hogy jobbá tegye az embert a szeretet és az igazság - hiszen e kettő a kereszt tövében találkozik egymással.

Imáink minden bűnös emberért szólnak. Ez a megváltás logikája: aki tehetős, aki erős, az lehajol ahhoz, aki saját magán nem tud segíteni. Ilyen az ember: mindig szüksége van a kegyelemre!

A hét folyamán imádkozunk azokért, akiket elítéltek, akik már szabadultak; családjaikért, az áldozatokért, illetve azok hozzátartozóiért. Fohászkodunk a törvényalkotókért, a bírókért, hogy munkájukat az igazság és a könyörületesség vezérelje. Könyörgünk az áldozatokért, valamint a szabadultakért, hogy megértésre találjanak, és új életet kezdve képesek legyenek ellenállni a kísértésnek. Imádkozunk a börtönökben dolgozókért, a vezetőkért, hogy irgalommal végezzék munkájukat, az elítélteknek bátorítást és reményt adjanak. Kérjük a Mindenhatót az elítéltek családjaiért, különösen a gyermekekért, hogy szebb jövőjük legyen, és megerősödjenek Isten irgalmas szeretetében. A börtönlelkészekért és munkatársaikért is imádkozunk, hogy az Úr adjon nekik erőt, kitartást, türelmet. Végül azért fohászkodunk, hogy mindannyian megbékéljünk Krisztus keresztjével, mert mindannyian lehetünk áldozatok is, nemcsak elítéltek.

A lélek az, ami éltet - így foglalható össze a nyolc napig tartó imahét üzenete. Hiszen ezek a kérések mindenkit érintenek és érdekelnek. Hiszen Jézusunk mondja, aki maga a szeretet: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet! Nála van a megbocsátás és az irgalom.

Az imahét mottója Isten természetében gyökerezik. Nem lehetünk gyermekei a mennyei Atyának, csak úgy, ha életünket áthatja mindaz, ami Jacques Fesch életét áthatotta. Jézus mindezt megerősíti a jóvátétel gyakorlatával, mikor elfogadja a vámos bűnbánatát, aki visszafizet mindent áldozatainak. Radikális a Mester, mert parancsba adja: szeressétek ellenségeiteket! Ez elhozza számunkra a megbékélést!

Az áldozatán keresztül az igazság követelései kielégítést nyernek, mert szeretetből vállalta az áldozatot, amely számunkra a kereszt oltára. Ide jövünk nap mint nap, az imahéten pedig különösen is kérni, könyörögni, esdekelni. Nemcsak azokért, akik börtönben vannak, hanem saját magunkért is, hogy örökösei legyünk az ígéretnek: Mert börtönben voltam és meglátogattatok, kértetek, imádkoztatok, áldozatot hoztatok egymásért kint és bent - derék szolgáim, menjetek be Uratok örömébe.

Szöveg és kép:

Csorba József

börtönlelkész, Állampuszta

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu