Nézőtér

Amint a mennyben...

Daniel Daréus karmester elhagyja a várost. Negyvenéves, mindent megkapott, ami egy sikeres pálya rekvizituma, hírnév övezi, elismertség, a háttérben rajongók serege és így tovább. Mindent megkapott a zenétől, amit a zene, az alkotás adni tud. Betölti, bűvöletben tartja, a tökéletesség igénye és megvalósulása mindennapi kenyere. Ha úgy tetszik, banálisan, törvényszerűen következik be a fordulat. Talán már a gyermekkortól fogva benne bujkáló trauma, talán a végsőkig feszített tökéletességvágy egy pillanat alatt megtöri a pályát. "Daniel, abba kell hagynod" - mondja az orvosa. Autóba ül, Norrland felé tart, kisgyermekkora falujába, ahol a rég fölhagyott iskolaépületben húzza meg magát, hogy mindent átgondoljon. Persze a híres ember megjelenése nem hagyja érintetlenül a falucska életét, és ő sem tud elegáns távolságtartással szemlélődni a megkopott, hideg iskolaépület tágas termében, amelyet mintegy jövendő világként jelölt volna ki a maga számára.

A lelkész és a karvezető unszolására elvállalja a helyi templomi kórus vezetését. Talán nyolc-tíz ember, képzetlenek, a legkülönbözőbb léthelyzetekben, és csaknem mindnyájan sebzettek. Daréus alkotni akar, de közel akkora trauma éri, mint pályája félbeszakadásakor. Zenekart, zenekarokat irányított a karmesteri pódium végtelen távolságából, zenészeket, akik tökéletesen végrehajtották az utasításait, anélkül, hogy egy pillanatra is rájuk kellett volna tekintenie mint emberekre. Norrland kórusában nincsenek zenészek, csak emberek. Nem látjuk tisztán, de mintha mindent újra kellene kezdenie, amit a zenéről gondolt. Nincsen szakmai tökéletesség, nincsenek bejáratott utak, nincsenek sémák és modellek, csak belső hang van, aminek megtalálása az egyetlen feladat. És valójában kórus is csak úgy van, ha minden tagja magában, tisztán, örömeivel, fájdalmaival együtt, kíméletlen őszinteségben, szembenézve magával, esendőségeivel, vágyaival, újraépíti az életét. Elszámolás az egész élet hazugságaival, önbecsapásával, leszámolás a vágyott tökéletesség illúziójával. Innen és csak innen lehet elindulni. Daréus biciklizni tanul, a negyvenéves, világhírű karmester biciklizni tanul! Először csak a farakásnak támaszkodva ül föl, és elképzelni sem tudja, hogy lesz ebből valami. Lenára, a helyi boltoslányra van szüksége, hogy egyáltalán el merjen indulni. Esések, zuhanások, horzsolások, de már közben is nevetés, öröm, az elindulás, az út öröme. Minden újrakezdődik. Fájdalmas, időnként kínokkal teli, de a béke reményét hordozó elindulás...

Nem mesélem tovább, mindenkinek meg kell néznie. Kay Pollak rendező filmje minden idők legsikeresebb mozija volt Svédországban, Budapesten az artmozik hálózatában lehet látni. Hétköznapi mennyország lett a címe a magyar verzióban, svéd eredetiben így hangzik: Sam som i himmelen, német nyelvterületen pedig Wie im Himmel-címmel forgalmazzák. Mindkettő szó szerinti idézet: "Amint a mennyben ..."

(Hétköznapi mennyország, színes, feliratos svéd film, 2004)

földesi f.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu