LITURGIA

A kenyértöréstől a szentmiséig (XI. rész)

Az ősegyház liturgikus életéről

Az ősegyház liturgikus életét egyrészt a korábbi vallási közösségekből hozott formák, gondolatok és gyakorlatok tovább folytatása, másrészt egyfajta szabad továbbgondolás jellemezte.

A zsidóság vallási elképzelései közül megmaradt az év, a hét és az egyes napok megszentelésének gondolata. A szombat megtartásának jelentősége fokozatosan csökkent, és helyette egyre határozottabban a hét első napján ünnepelt Eucharisztia került a középpontba. Ez egyfajta heti húsvétünneplést jelentett, melynek során "a mi húsvéti Bárányunk, Krisztus" (1Kor 5,7-8) áldozata válik jelenvalóvá, és a közösség tagjai abból részesednek. Az Eucharisztiát az Úr emlékezetére végezték, egyértelműen követve a jézusi meghagyást. Az Eucharisztia alapításának az evangéliumokban és a levelekben található leírása már bizonyos mértékben a meglévő ősegyházi gyakorlat rögzítéseinek tekinthető.

A zsidó istentiszteleti formák közül az ilyen felszólítások, mint az "imádkozzunk!", adjunk hálát!", az áldásmondások és dicsőítések, az "ámen", az "alleluja", a "hozsanna" mind helyet kaptak az ősegyházi gyakorlatban. A keresztények eleinte még részt vettek a templomi istentiszteleteken és a zsinagógai imádságokon, de a növekvő feszültségek miatt ez idővel elmaradt.

Az ősegyházi közösségek istentiszteletét kétségtelenül jellemezte egyfajta karizmatikus szabadság és spontaneitás, ugyanakkor gondot fordítottak az istentiszteleti rend megtartására is, hogy "minden méltóképpen és rendben történjék" (1Kor14,40). Erre annál is inkább szükség volt, mert több visszaélésről és nehézségről is hallunk az első Korintusi levél beszámolói szerint. A zsidóságnál szokásos kultikus tisztasági előírások a keresztényeknél fokozatosan veszítettek jelentőségükből.

A zsidó elemek mellett a pogány kultuszok is hatással voltak a keresztény istentiszteleti gyakorlatra. Liturgiánk olyan alapvető kifejezései, mint az "Eucharisztia", "epiklézis", "misztérium", "agapé", "epiphania", "himnusz", "vigília" a különböző kultuszok gyakorlatából származtak át istentiszteletünkbe. Ide tartoznak még az "örökkön-örökké", a "Kyrie eleison", a "Deo gratias" vagy az "illuminatio" kifejezések is.

A saját istentiszteleti helyekkel és hagyománnyal egyelőre nem rendelkező keresztény közösség kultuszfelfogásában előtérbe kerül a korábbi, templomi istentiszteleti formák spiritualizált értelmezése, valamint a szellemi, lelki istentisztelet hangsúlyozása. Az igazi istentisztelet eszerint nem más, mint az evangélium ügyének és Krisztusnak átadott élet.

Káposztássy Béla

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu