Lépcsők

Egy budai villa romantikus kertjében

A mindennapi élet kívánalmait igen jól szolgáló, praktikus műszaki alkotás a lépcső, a "száraz" definíció értelmében olyan épületszerkezet, mely a szintkülönbségek áthidalását segíti. Bár ugyanannyiszor megyünk fel rajta, mint le, mégis általában a felfelé haladás, a magasabbra jutás eszközét, sőt szinonimáját látjuk benne, így sokunknak az egyes lépcsőfokok akár az eszmei tökéletesedés állomásait is jelentik. A trappista szerzetes, Thomas Merton a Hétlépcsős hegy című önéletrajzában arról vall, hogy ő a teljesség keresése során milyen lépcsőfokokat járt be. Több rendkívüli egyéniséghez (szenthez) hasonlóan benne is egyfajta mennyei honvágy munkálkodott, míg mi - keresésünk, eszmei érlelődésünk során - csak töredékesen (vagy sehogy se) vagyunk képesek megfogalmazni a végcélt, csak azt tudjuk, hogy valami mást, többet, "felfelé mutatót" szeretnénk megtalálni. Figyelemre méltó e szempontból Végh Alpár Sándor 1999-ben megjelent A remény emlékei című regényének borítóján látható kép: "csak" egy lépcső, ráadásul betonból, mégis a fényképész által ügyesen megörökített ellenfény erősítette lépcsőfoksor már a könyv kézbevételekor táguló horizontot ígér az olvasónak, mintegy partnerül hívva őt a mű egyik alapkérdésének a megválaszolásához, hogy az embernek a helyét kell megtalálnia, vagy az útját?

Ebben a házban, Mátyásföldön, bizonyára béke honol

Igen, lépcsőket építünk. Nemcsak erőseket, tartósakat, de lehetőleg szépeket is. Nem véletlen, hogy Rómában a turisták-zarándokok kedvenc tartózkodási helye a Spanyol lépcső, melynek szobrai, kútjai, mellvédjei milliók számára kínálnak pihenést, megnyugvást, felüdülést. De mennyire vonzó tud lenni s elmélyülésre tud sarkallni egy-egy romantikus angolkerti lépcső, vagy mondjuk egy családi ház meghitt fogadtatást kínáló lépcsős-virágos bejárata, mely utóbbit látva szinte elképzelhetetlennek tarjuk, hogy ott, a kerítés vagy az ajtó mögött ne a béke és a megértés honolna. Igen, az effajta lépcsők kapcsolatot kínálnak a kívül álló és a bent lakó, a felfelé igyekvő és a már fent lévő között. Erről a kapcsolatról már a Biblia első lapjai is szólnak, mégpedig egy kedves képben, mikor Jákob azt álmodta, hogy egy létra volt a földre állítva s hegye az eget érte és Isten angyalai le és fel jártak rajta (Ter 28,10-13), azt üzenve számunkra, hogy megnyílt az ég, s gondviselő kapcsolat teremtődött a menny és a föld között. Vagy ahogy Weöres Sándor írja: Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Igaz ugyan, hogy mint magányos keresők, a létrán könnyen és gyorsan feljutunk a magasba, a lépcsőn viszont együtt mehetünk, kapaszkodhatunk egymásba, segíthetjük egymást. Minél szélesebb tehát a lépcső, annál inkább Isten tervei szerint való.

Útban fel a dunabogdányi templomhoz

Következésképp, egy-egy különlegesen karakteres, szép lépcső látványa alapján bátran asszociálhatunk az Isten-ember kapcsolatra, már csak azért is, mert egyrészt nem egy plébániai közösség is e gondolattól indíttatva munkálkodik (a szentimrevárosi plébánia fiataljai az 1990-ben elindított egyházközségi lapjuknak a Lépcsők nevet választották, s a kerepesi hívek is a Lépcső című újságjukban adnak hírt magukról), másrészt valljuk, hogy számunkra a lépcsőn járás jóval több, mint fáradságos életutunk megtestesítője, hiszen mikor kálváriáink tizennégy meredek stációját végigjárva fönt a Megfeszítettre rátekintünk, tudjuk, hogy utunknak itt koránt sincs vége.

Szöveg és kép:

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu