Főhajtás egy hajósmesternek

Tíz éve már, hogy Keszthelyen töltjük az őszöket. Ennek a hangulatos pannon kisvárosnak a varázsa tíz éve megfogott, és nem is akarunk szabadulni a hatása alól. A sugaras októberi ősz barangolásra csábít, minden évben fölkeressük a keszthelyi temetőt. A Szent Miklós temető a város régi sírkertje, sokat megőrzött a múlt századok emlékeiből, a kövekről régi családok nevét olvashatjuk le, akik emlékét a városban még akár utca is őrzi. Módos famíliák és közemberek hírét, emlékét vehetjük számba. Közel a halottak napja, a kertészek rendet tesznek a temetőben, lenyesik a nekiburjánzott ágakat, megtisztítják az utakat, halmokban áll a falevél, az elhervadt virág. Az idelátogató jó érzéssel nézi, miként teremtik meg a rendet, hogyan teszik hozzáférhetővé a temető távoli sarkait is. A napokban két elkorhadt, öreg fenyőt emeltek ki a földből, méteres repkényfüzérek fonódtak rájuk, azok is a földre kerülnek, világos lesz ez a környék is.

Helyreállították a temetőkápolnát, a külseje már megújult, szép barokk-sárga színben hívja fel magára a figyelmet. A díszes vasajtón belesünk, belül képek, freskók, faragott padok, azért itt van még tennivaló. A kápolna köré gyűjtötték a hajdan volt keszthelyiek szépen faragott sírköveit: gót betűs német fölirat, cirkalmas latin idézet, már alig kibetűzhető rovások. A kövek mellől-alól hiányzik a földhalom, ennek hiányában a sírkövek egymást támogatják. Egy dunántúli magyar város évszázadai - sírkövekben elbeszélve.

Sajátos büszkeség: a Berzsenyi-család itt nyugvó tagjai tudatják a temetőlátogatókkal, hogy ők "az ódaköltő Berzsenyi Dániel rokonai és leszármazottai". Egy másik népes família úgy állíttatta föl a családi sírboltot (s ezt a szándékát szép szövegben a családi kripta homlokára is fölvésette), hogy onnan a Balatonra lássanak az alant nyugvók. Az apácák holtukban is szerények, ahogyan éltek: "Páli Szent Vince leányai" a nevüket sem tartották fontosnak, hogy külön-külön a fejük fölé véssék, sírjuk a legelső a bejárattól bal kéz felé. A temető végén komor méltóságban romladozik a város hajdani kegyurainak nyugvóhelye, hogy ez a Festetics-család sírboltja, csupán útikönyvekből tudjuk. A városban ugyan nevüket a kastéllyal azonosítják, a név legismertebb viselőjét (György grófot) szobor örökíti meg Keszthelyen és a közeli Hévízen is, itt a fölirat mindössze ennyi: "Requiescant in pácé" (Nyugodjanak békében).

Barangolás közben egy kőtáblát találtam, szerény emlék, eddig elkerülte a figyelmemet, pedig - a kőművesmunkát, a faragást nézve - már bizonyosan régebben kerülhetett a helyére. Nem is külön síron áll a tábla, egy gazdagabb, más nevet viselő sír lábrészén szerénykedik. Rajta hosszabb szöveg, pontosan lejegyeztem:

Itt nyugszik természetből tapasztalt HALÁSZ FERENC. Balatoni hajós voltam, 84 évet éltem. Amíg éltem, mások életéért éltem. Az időváltozást előre jeleztem. Ezzel sok ember életét megmentettem. Mindezeket Isten nevében cselekedtem. E földi munkámat az Úrban elvégeztem. Vándor, ha erre jársz, jót teszel, imádkozz értem. Hogy lelkemnek üdvét elnyerhessem. E földi munkának díját a mennyben élvezhessem.

Valami melegség járja át a temetői sétáló szívét, olyan ember lehetett Halász Ferenc, aki büszke volt a munkájára, tartalmasnak érezte életét. Az özvegy, a család (mert hiszen bizonyosan ők állították a táblát) pedig Halász Ferencre volt büszke. A munkában megfáradt ember szól, megnyugodva nyolcvannégy nehéz, balatoni hajós év után.

Amikor megláttam az apró betűket, le kellett hajolnom, hogy kiböngésszem a leírtakat. Amikor följegyeztem a kőbe vésett nyolc sort, akkor is meghajoltam Halász Ferenc táblája előtt. S most megteszem harmadszor is, amikor tudatom mindenkivel, hogy élt Keszthelyen egy istenfélő, boldog ember.

Lukáts János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu