Múltidéző

Viharharang

Thurzó Gábor egyik érdekes, önéletrajzi elemeket is tartalmazó regényében, a Hamis pénzbenPeriszkóp néven szerepelteti nemzedéke legelső folyóiratát, a Perspektívát, amelynek alig néhány száma jelent meg a harmincas évek elején, a többi között Jékely Zoltán, Rónay György és Varga Dezső írásaival. Az egyik elbeszélés szerzője Déchy Liane, aki keresztnevével szerepel a regényben, s a lap megszűnését követően "eltűnt a háziasszonyképző tortái, pecsenyéi között".

A valóság kicsit másként alakult: a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda gondozásában megjelent Viharharang című verseskötete, az akkori konzervatív líra egyik legnépszerűbb képviselője, Falu Tamás méltatásával.

Déchy Liane Lilly néni néven volt családunkban ismeretes. Apámnak rokona volt. A generáció - a harmadik nemzedék - tagjai igen tehetségesnek ítélték, nagy jövőt jósoltak neki. A Viharharangban közölt versei mintha igazolnák e vélekedést, jó néhány költemény a kor katolikus életérzésének finom megszólaltatása, a kötet záróciklusának címét a miatyánkból választotta (És bocsásd meg a mi vétkeinket). Itt olvasható Csöndes esti imája, amely híven fejezi ki a kor hangulatát és a költő lelkiségét

...Uram, kereszt sincs a házam falán!

...én nem ide való vagyok talán,

én a régi hazámat keresem,

a lángoló őrtüzet lesem,

s úgy járok a pocsolyás udvaron,

mint kósz árnyék a sima havon...

idegen, furcsa csavargó lettem

s szívem e csöndes imába tettem

ott maradt valahol a régi kincs,

a mosolyom, békém, itt semmim sincs!

tán behavazva, de meg kell lenni

Uram, én szeretnék visszamenni...

Ez a néhány bensőséges - Kosztolányi Dezső híres verse, a Boldog, szomorú dal befejezésére rímelő - sor is feljogosíthat arra, hogy Déchy Liane emlékét idézzük. De van egy másik oka is. A kötetben lapozgatva elsárgult papírlapra bukkantam, apám írására, amely tudomásom szerint nem jelent meg nyomtatásban. A kötetről, s általában a lelkeket gazdagító költészetről írta:

Szabadjon elöljáróban nékem is pár szót szólnom a versről és a költőről, akit Mallarmé az egyetlen tiszta literátornak nevezett. A verselés alapjában véve folytonos figyelem és legbensőbb összhangjaink fáradhatatlan ébresztgetése. Ez a legtöbb, amit e bonyolult folyamatról a laikus számára mondani lehet. A jó versnek egyik legmarkánsabb ismertetőjele a kristályos egyszerűség. Ez a meghatározás független a korszellem változó divatjától. A valóban nagy költők nagy mondanivalóikról oly egyszerűen szóltak, verseik oly természetesen hatnak, mint a legnagyobb Alkotó keze nyomát viselő fenséges teremtmények, mint nap és szél, eső és csillagfény. Eszmék és álmok, fogalmak és tárgyak varázslatos életet nyernek e sorokban, s a halottnak vélt dolgok megelevenednek a szavak titokzatos ritmusában. Sunt lacrimae rerum et mentem mortalia tangunt... Igen, van a tárgyaknak könnyük, s a mulandó dolgok a lélekhez érnek... Vergilius óta minden költő titka ez. Aki közeledni akar hozzájuk, aki érteni akarja a dulce carminét, az édes dalokat, annak úgy kell figyelnie a szavak muzsikájára, úgy kell belehallgatóznia a nyelv és a szellem lenge ütemébe, mint ahogyan valami különös éberálomban belehallgatózunk néha a csillagos éjszakába, a nyári eső finom zenéjébe, a szelek zúgásába. Fordítsuk a vers felé áhítatos, legbensőbb énünket, azt a szikrányi istenséget, mely mindannyiunkban él: a lelket, és érteni fogjuk a csillagokat, az esőzenét, a szelek zúgását és a rímes szavak édes varázsát, a verseket.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu