Hol élünk?

Különös kegyetlenséggel elkövetett bűncselekmény gyanújával vettek őrizetbe egy tizenöt éves makói fiút. A fiatalkorú gyanúsított megerőszakolta, majd benzinnel lelocsolta és felgyújtotta áldozatát. Az újságolvasó - az egyszerű magyar állampolgár - először nem kap levegőt a felindultságtól, aztán meg példás büntetésért kiált, mert ami sok, az sok.

És ez igaz. Sőt, ennél kevesebb is sok volna. Pedig - egyes társadalomtudósok szerint (adná Isten, hogy tévedjenek) - ennél is többre kell felkészülni. Az éppen aktuális tragédia újra elgondolkoztatja az embert.

A tettes, ha bűnössége bizonyítást nyer, esetleg szigorú büntetést kap. De ebben ma már sokan nem vagyunk egészen biztosak: mert országunkban megtanultuk, hogy nem elég, ha valakinek igaza van, azt érvényre is kell juttatnia. A jogérvényesítéshez nem árt, ha pénze is van az embernek: mert amit az egyik ügyvéd ki tud harcolni, azt a másik nem képes. A nagyon jó ügyvédek meg - még több pénzért - azok igazát is ki tudják harcolni, akiknek nincs is igazuk.

Milliárdos hűtlen kezelők nyilváníttatnak ártatlannak, köztörvényes hazai bűnözők nyernek politikai menedékjogot egy másik európai jogállamban.

Egy vidéki lapban egy pszichológus azt fejtegeti a fenti esettel kapcsolatban, hogy a hazai fiatalok jelentős hányadát a problémamegoldó képesség szinte teljes hiánya jellemzi. Idős pedagógus ismerősöm ehhez hozzáteszi: nyilván azért, mert ezt még nem lehet - akár boltban, akár interneten keresztül, de még a feketepiacon sem - megvásárolni. Ezt - és még sok minden mást, amitől az élet élhető (lehetne) - mindenkinek magának kell megtanulnia.

A túlélésükért versenyhelyzetbe kényszerített iskolák kizárólag "piacképes tudással" próbálnak kereskedni, kiszakítva az oktatást a nevelés egész folyamatából. Arról nem is beszélve, hogy a pedagógus ma már nem meri nyakon legyinteni a szemtelen gyereket, megfontolja, hogy adjon-e rossz jegyet a lustának - az iskola aligha állhat ki a tanár mellett, fontosabb a szemtelen és lusta diák után járó "fejpénz".

A viszonylagos jobblétért vagy minél kisebb mértékű elszegényedésért versenyhelyzetbe kényszerülő családoknak egyre nagyobb szükségük volna az iskola nevelő szerepének erősítésére - ehelyett magukra maradnak a feladattal: egyre kevesebb idejük és energiájuk lévén.

A pénz vezérelte médiumok a gátlástalanság, az erőszakos önmegvalósítás magatartásmintáival árasztják el fogyasztóikat.

Hol élünk? Ha csak többé-kevésbé igaz is ez a látlelet, akkor is zárulni látszik egy ördögi kör. Hogy hol lehet kitörni belőle? Mindenkinek ott, ahol éppen áll. Nem lesz könnyű. Vállvetve persze valamivel talán könnyebb lehet.

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu