Esztergom angyala volt...

Szent Kinga napján, július 24-én hatalmas tömeg kíséretében vettek búcsút Mudrák Ulrikétől, a negyvenhét éves korában elhunyt, hétgyerekes családanyától. A bécsi születésű, végsőkig erős asszony, a jól ismert katolikus fotóművész, Attila felesége volt. Nemcsak megtelepült Esztergomban, de szívvel-lélekkel magyarrá is lett. Kedves dialektusa kitörölhetetlenül a fülében, szívében marad mindazoknak, akik ismerték. Utolérhetetlen háziasszony volt, a kultúra, a történelem, a képzőművészet rajongója, aki amellett, hogy nagy családot gondozott, a Keresztény Múzeum idegenvezetőjeként is dolgozott.

Ulrike azon a napon ment el, amikor az egyház Szent Hedvig királynőt ünnepelte, aki csodálatos módon kötötte össze a magyar, a lengyel és a litván nemzetet hitével, kultúrát teremtő, szolgáló szeretetével. Saját családján kívül a megtérő népek, a tanulóifjúság, a betegek, az árvák, az elesettek is élvezték szíve gazdagságát. - Ugyanakkor Ulrike holttestét azon a napon helyezték a földbe, amikor szintén két nép szentjére, az egy századdal korábban élt Szent Kingára emlékeztünk. Egyikük a XIII. századot, másikuk a XIV. századot aranyozta be női, asszonyi lelke derűjével, hiteles szolgálatával, rendíthetetlen hitével. A sor ma sem fejeződött be, korunkban is folytatódik, a hajszálerekben, amelyeken át ma is csörgedezik az evangéliumi élet, a keresztény helytállás, a nemzeti különbségeket felülmúló, mindent egyesítő isteni szeretet. Ulrike tudatosan ezt az életszentséget művelte, folytatta, élte Esztergomban.

Temetési szentmiséjén Keresztelő János tanúságtétele volt az evangélium: "Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem" (Jn 3,30). Ez a keresztény élet szabálya. Ulrike nem egészen öt évtizedig tartó földi élete során egyre jobban tudta, hogy mindent onnét fölülről kapott. Ezért hálás volt Istennek. Krisztusnak, a vőlegénynek volt a barátja. Szívből örült, ha azt látta, érzékelte, hogy Krisztus növekszik gyermekeiben, családjában, hogy Krisztus értékeit tudja megcsillantani a keresztény képzőművészeti kincsek szemlélőiben. Valahol a lelke mélyén tudta, elfogadta, hogy "neki (Jézusnak) növekednie kell", neki pedig - egyszerű szolgálóleányának - kisebbednie. Az ő jutalma is az, mint Keresztelő Jánosé: "Aki hisz a Fiúban, az örökké él." A Jelenések könyve szavainak értelmében győztesnek tartjuk, akié a hajnalcsillag, akit fehér ruhába öltöztetnek, aki oszloppá lesz Isten templomában, a mennyei Jeruzsálemben (Jel 3,12). A koporsója mellett álló férje és árván maradt hét gyermeke tudja, hogy most már odaátról gondoskodik övéiről, mint aki Isten közelében nagyobb és értékesebb anyai közbenjárással tud értük élni, mint köztük elfogyó, törékeny erejével egész földi élete során. Biztosak abban, hogy "a szeretet soha el nem múlik".

Ha vele, Krisztussal tűrünk, vele szenvedünk, akkor vele tartunk a dicsőségbe is! Ulrike elment. Angyal volt Esztergomban. Temetése után az őt ismerők csöndesen azt is megállapították, hogy egyszer még Hedvig, Kinga mellett a boldoggá avatottak sorában is tisztelhetnénk.

Pákozdi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu