"Kalitkám is madár"

Czigány György költészetét elemzi ebben a szép, tanulságos kötetben Németh István Péter. Ritka szerencsés találkozása elemzettnek és méltatójának. Németh István Péter ugyanis kivételes mélységben közelít a műalkotások lelki tartalmaihoz, s ezeknek gazdag tárházára talált Czigány György köteteiben, melyek a modern líra maradandó értékeit tartalmazzák, kötetről kötetre elmélyültebben, mind többször hagyatkozva az olvasó azonosulására. Egy régebbi kötetének Németh G. Béla által írt méltatását idézi a monográfus: "Érzékeny arc tekint ránk, lefogott hangnemű, vallomását szinte elégikusra transzponált, többnyire hagyományos formákban, szolid biztonsággal, értő arányérzékkel megírt verseiből. Nem az originalitás az igénye, hanem a hitelesség, nem a meghökkentés, hanem az együtt rezdülés vágya sugárzik verséből." Ennél találóbban és tömörebben aligha jellemezhető Czigány György lírája. Németh István Péter lépésről lépésre, motívumról motívumra bizonyítja a költemények hitelességét, amit a valóságon túli világ látomásos megidézésével a jézusi igékre való rájátszásával tesz teljessé. Parányi, tökéletes megvilágítását kapjuk például a versekben felbukkanó méz-motívumoknak, amely Krisztus hordozandó terhére utal:

hamar átvágható az eleven virágszár -

miatta méz-fényű kövek, márványok

borzonganak bele a lenni lehet

gyönyörébe...

(Improvizáció)

Ez az evangéliumi, jézusi paradoxonoktól átjárt líravilág nemcsak kihagyásos, hanem hagyományos is. Halálképzete Adyt idézi: "Komolyan gondolja, hogy az egyszer életre hívottak nemlétéről csak így szabad beszélni versben, hogy minden halálon túl valójuk az életről alkotott képzeteinkkel telítődjék." Czigány György így szólongatja kedves halottait, ezért érezzük élőknek a szívéhez legközelebb állókat, családtagjait, írókat, zenészeket, akikkel kiváló riporterként kapcsolatot teremtett, akiknek megejtő természetességgel, olykor humorral szól át a túlvilágra:

Egy könyvön száz évig kotlik,

Mégis legjobb írónk Ottlik.

Fújhatjuk a forró kását,

Ránk hagyta a hallgatását.

Akadnak zseniális meglátások a könyvben. Egyet idézek: "Kormos István világokat varázsolt, amikor csak akart. Czigány György a teremtett világ varázsait örökíti meg, rábízza magát az önmagánál erősebb létezés - kegyelmi pillanatokban - megmutatott harmóniájára." Tehet-e ennél többet a költő?...

(Hungarovox Kiadó)

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu