Kultúra és/vagy média?

Esetleg: médiakultúra..?

Egykor a művészet próbált az élet nyomába érni. Mostanság az élet utánozza a fantázia szülte valóságot.

Bennem mindig gyanút keltettek a csillagháborús filmek éppúgy, mint a dinoszauruszok újabb keletű mitológiája. Lehet, hogy csak egy készülőben lévő jövő látványához akarják hozzászoktatni az embereket?

Igaz: gyökeresen megváltozott az a mód is, ahogyan az ember kulturális alkotásokkal találkozik. A mű valaha kiemelt státusznak örvendett. Kivételes pillanat volt egy szentkép megpillantása egy-egy zarándokhelyen. Ma a mesterséges valóságok léptek elő primer élményünkké: a természet élményét is digitális közvetítéssel fogadjuk be. Ráadásul: idegen optikák beállításaiban. Mondhat hát bárki bármilyen okos dolgot: a médiában látott-hallott dolgok hatnak valóságként a befogadóra. A média mindinkább átveszi a valóság szerepét. Valóságosak hatásai is: az agresszivitás agressziót szül, másokban tehetetlen kiszolgáltatottság érzetét kelti. Mindkét oldal eredménye: manipuláció.

S ezzel a média és a kultúra összefüggéseihez érkeztünk.

Látjuk: a kultúra szerepét szinte teljes egészében a média produktumai vették át a tömegek tudatában. A média maga teremtette mítoszait meséli nekünk. Katedra lett és szószék - miközben álszent módon tetszeleg a tárgyilagosság dicsfényében. Mit is jelent elnevezése? Közvetítőt. Mit nyújt mégis a befogadónak? Önmaga csalóka mindenségét.

Ha a média komolyan venné küldetését, akkor embertől emberhez szóló üzenet lenne minden szava, és mint ilyen: tapintatos, megrendült és gyarapítani akaró. Ám a média önmagát árulja nekünk pompás csomagolásban: kép, amely illuzórikus terekbe vezet, és nemigen mutat kiutat.

Ha létezik különbségtétel civilizáció és kultúra közt, a média jelensége ezt példázza. Látszat és tartalmi érték közt immár semminemű összefüggést ne keressünk. Ugyanakkor az ember minden korábbinál képtelenebb a látszatok mögé tekinteni. A kultúra komplex viszonyulásmódot nyújt az élet problematikájához. Minden igaz kultúra tartalmazza saját véges eszköztárának kritikáját. A civilizáció csak a pillanatnyira, csak a felszínire, a praktikusra, csak a komfortosra tekint. A civilizáció abszolutizálja saját világképét. Médiacivilizációnk a látszat megdicsőülése. Kísérőjelensége ezért tömeges lelki sivárság.

A kultúra forrásai nem a média világában fakadnak. Meg kell találni a rejtekutakat, melyeken át éltető víz áradhat tömegszennyet ontó csatornáiba. És hiába várjuk: a média nem fogja elvégezni szükséges öntisztítását. Arra van szükség, hogy a társadalom zúzza porrá gondosan felépített bálványát, és annak szolgálatába állítsa, ami a dolga: az embert megillető, egyetemes üzenet hatékony közvetítőjévé tegye.

Marton Árpád

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu