Szennyező fények

A bibliai teremtés mondata: "Legyen világosság!", biztatás a civilizációnak, hiszen a fény az, amit Isten elsőként látott jónak. Őelőtte jár a fényesség - énekli a zsoltár, a próféta, amikor közeledik az Úr, "ragyogása olyan, mint a napfény, kezéből sugarak törnek elő, abban van ereje". Néhány megfogalmazásban maga Isten a fény: "Te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet." Ez a transzcendens értelmezése a világosságnak érvényes a teremtésre, annak minden részletére, az emberi gondolkodásra, amelynek a fölvilágosítás, a dolgok tisztázása a funkciója. Goethe jelképessé vált mondata: "Mehr Licht - Több fényt" titkára, Eckermann bevallása szerint a már halálba induló poéta csöndes kérése volt csupán: nyissátok ki a zsalugátert, túl sötét van a szobában. Mégis találóan igaz szavak, ha egy szellemi nagyságtól érkeznek - mintegy végrendeletként az emberiségnek...

Hetek óta vészjelentéseket küld az elektronikus médium, folyóiratok tudományos lapjain elképesztő adatok szólnak a fényszennyezésről, a túlméretezett fényadagolásról, amely zömmel a gazdaság, a pazarlás kérkedő "gesztusa". Az egyik külföldi lap ekként ír: az észlelt fényszennyezés hatására a csillagászok arra kényszerülnek, hogy elhagyják a nagyvárosok környékét, és olyan helyekre telepítsék megfigyelőállomásaikat (például az Andok hegységbe vagy Ausztrália sivatagjaiba), ahol az emberi tevékenység fényszennyező hatása nem zavarja munkájukat. Ellenkező fordulatot vesz a teremtés, amelyről Isten azt mondta: jó. A paradicsomi jelenet óta az ember nem felejti a sátáni biztatást: egyetek csak a tiltott fa gyümölcséből, így lesztek olyanok, mint az Isten. Vagyis a gőg, a kérkedés vette át uralmát, s a teremtett lény akar elöl járni abban, amiben a Teremtő az elöljáró. Vagyis az ember magának akarja a fényt, értelmének a tökéletes világosságot, hogy az Urat maga mögé utasítsa. Ez a laikus humanizmus kezdte megbosszulni magát: az ökológia egységét, növények, madarak életritmusát rombolja a fénypazarlás. Goethe bizonyára ma a zsalugáterek mielőbbi bezárását kérné. A költő, aki már nem látja a feljövő csillagokat az égbolton.

A NASA műholdjai által készített kétszáz éjszakai fölvételen hihetetlen látvány tárul elénk: az ember fénypazarlása szabályszerűen rányomja bélyegét a Föld képére. Szemléletesek az európai nagyvárosok, Ausztráliához fényárban már Mexikó is csatlakozott, Dél-Amerika északi partvidékén Venezuela viszi el a pálmát, fényvonal vezet végig bennünket Patagónián. Rio éjszaka is csodálatos, miként Buenos Aires, ahol kis lokálokban tangóznak a párok. S már megjelenik a mi Budapestünk is. Veszély a sötétség, megbúvó árnya a gonosznak, de veszély a túlzott világosság, mely túllépi a biztonság határát. A fényszennyezés, vagyis a mértéktelen kivilágítás káros hatásaira a csillagászok figyeltek fel először. A természetes háttérfényesség sokszorosát kitevő zavaró fényekre. A Nemzetközi Csillagászati Unió XXIII. közgyűlésének állásfoglalása az éjszakai égbolt védelmében mondja ki: "A csillagos ég az egész emberiség öröksége, ezért érintetlenül kell őrizni. A csillagos ég kapjon legalább annyi védelmet, amennyit a világörökség részévé vált helyek kapnak a földön." Aztán még hozzátették: "A fényszennyezés elleni fellépésben a gazdaság érdeke szinte egybeesik a tudományéval."

A magyar jogban még ismeretlen a fényszennyezés fogalma. Itthon egyetlen település, a Komárom-Esztergom megyei Dág község rendelete szabályozza a világítást, hoz szabályokat a fényszennyezés ellen - olvastam a minap.

A fény tükrözi a lélek derűjét - írja Jób könyve. A túlzott fény rombol, sötétít - mondja a természettudós, aki szeretné visszaállítani a dolgok rendjét, ahogyan azt a Teremtő megszabta.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu