Mozart - mint zenés színház

A Don Giovanni Bécsben és Budapesten

A bécsi Mozart-év egyik legizgalmasabb zenés színházi kísérleteként Mozart Don Giovanniját és a százötven évvel később koncentrációs táborban eltűnt Erwin Schulhoff Lángok című Don Juan-operáját állította színpadra korunk egyik legkiválóbb angol rendezője, Keith Warner a Theater an der Wienben. Utóbbi főszereplője nem kalandor, hanem az igazi szerelem után epekedő szoknyavadász, tragikus figura, akit a nők boszszúja örök földi pokolra ítél, szemben a mozarti Don Giovannival, akiről nehéz eldönteni, csibész-e vagy inkább hős.

Don Giovanni - Gerald Finley és Hanno Müller-Brachmann Fotó: Rolf Bock

Július 26-án a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a jeles francia karmester, Bertrand de Billy dicséretes művészeti vezetésével, a bécsi előadás énekesi gárdájával, koncertszerűen mutatták be Mozart remekét Gerald Finley, Myrtó Papatanasiu és Hanno Müller-Brachmann főszereplésével. (Beszámolónk a hat nappal korábbi bécsi bemutatóról szól.)

A Mozart- és a Schullhof-opera helyszíne ugyanaz, Warner hétköznapi környezetbe helyezi a cselekményt. Színhely a Hotel Internationale. Egyfajta "David Lynch-i szállodáról" van szó, ahol Leporello portárs, Zerlina szobalány, Masetto boy, körükben pedig különös, veszélyes, mi több, társadalmi konvencióknak nem igazán megfelelő események is történnek.

Warner szerint a Don Giovanni-mítosz "félelmünk a haláltól", a brit rendező ezért az angol humorral megfogalmazott bizarr jelenetektől sem riad vissza. Leporello fél urától, sőt gyűlöli őt, de a "kapcsolatokért felelős menedzserként" mégis óvja morális tekintélyét, sőt a "kalandjaiból" is kiveszi a részét. Korántsem áldozat számára Giovanni köntösében Donna Elvira meghódítása, aki elegáns, elhagyott feleségként érkezik, majd vívódresszben, kezében tőrrel üldözi a hűtlen férjet, Giovannit. Ez utóbbi regiszter-áriában felsorolt szerelmei a hotellift vendégforgalmában jelennek meg: spanyol kosztümös donnák és modern bikinis strandolólányok kínálatában. A Masetto és Zerlina eljegyzését ünneplő improvizált álarcos partyn a hotelszemélyzet minden férfivendége Giovannivá és minden nő a szerelemmel mint tűzzel játszó Zerlinává változik, amit az egyforma kosztümök - Es Devlin kiváló ruhái - is hangsúlyoznak.

A szabad morált erősíti Mozart "szabadság"-köszöntője, a "Viva la liberta" is, habár ez a kor egyértelmű politikai állásfoglalását idézi. Ha már moralizálás, Zerlinának sikerül láncra vernie a Giovanni képében Masettót elpáholó Leporellót, és miközben kínozza őt, megállapítja, hogy valójában minden könnyelmű férfivel ilyen keményen kellene bánni. A hotelvendégek között újra és újra feltűnik Donna Anna (kinek atyját párbajra kihívva a gyilkosság bűnétől mentesen döfte le a behatoló szerelmes Giovanni), hóna alatt egy üvegdobozba csomagolt fejjel, amelyik megjósolja Giovanni közeli halálát. Donna Anna túlzott rajongással függ atyja emlékén, akinek vitrinbe zárt szoborfejét cirógatja, melyről kiderül, hogy nemcsak beszélni tud, de még Don rovására a nézővel öszszeesküvően kacsintani is. A kővendég Giovanni vacsora-meghívását nem annak palotájában, hanem semleges helyen javasolja. A Don elfogadja a meghívó felé nyújtott kezét, és abban a pillanatban elkezdődik haldokló kálváriája: egy embernagyságú üvegvitrinbe zárva. Warner célja az életre, halálra, szerelemre, házasságra tanítani a nézőt a két eljegyzett pár sorsának alakulásával. Hiányzik az utolsó jelenet együttese, a "túlélők" nem oktatnak ki bennünket az események morális konzekvenciájáról. Az úgynevezett bécsi változat szerint Mozart vallásos meggyőződését leginkább Istentől nyert különleges tehetségű zenéjében kell keresnünk, Da Pontéval kidolgozott kiegészítő áriái prágai és bécsi ősbemutatót keverő csereberéjében bizonytalanságot, pánikot és kétségbeesést fogalmaznak meg. "Mozart rámutat a halálra, és nem nyújt vigaszt, Schulhoff viszont a szakadék szélére mutat, melytől menteni kíván, vagy talán éppenséggel annak átugrásához nyújt segédkezet" - mondja Warner.

Az egykor oly statikus operajátszás átesett a ló túloldalára. A célszerűen alakítható színpadkép sok ötletes lehetőséget kínál, bár feldúlja mozarti világképünket. Nem is beszélve a dramma giacoso fiatal nemzetközi gárdájáról, melynek energikus, erőszakos, a játékötletre kihegyezett alakítása messze esik a Birgit Nilssonok vagy Melis Györgyök "súlyos" interpretációjától. Kiváló színház, de kifulladásos énekes produkció. Izgalmas kísérlet, de igazán csak azoknak, akik az operaéletbe "ma" kapcsolódnak be; nem pedig az elkényeztetett, "megszállott" rajongóknak.

Reviczky Katalin

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu