Álmodik a múlt

Szemvidító kápolna

Az utazó, aki Székelyudvarhelyről Keresztúr felé indul tovább, a város szélén baloldalt egy kis kerek kápolnát vesz észre, magas kőfallal körülvéve. Ha van szemvidító fű (van ilyen), akkor ez biztosan szemvidító kápolna. Dávid Gyula könyvéből tudom, hogy valaha itt falu állott, s lehetséges, hogy az itt volt Gyárosfalvának lehetett istentiszteleti helye, filiális rangú kápolnája ez a Jézus Szíve-kápolna.

"Magas kőfalát nyugati oldalán három támfal erősíti, egyik bejárata a keleti oldalon van, szegmentíves nyílással. A bejárat felett vakolatból alakított 1830-as évszám látható, a fa ajtókeret szemöldökén az 1771. évszám van bevésve. E bejárat mellett, a kőfal belső oldalához építve egy kis tornácos ház áll, a kápolna gondozójának mindenkori lakása."

A cinterem közepén áll a három és fél méteres négyzetalapra szerkesztett négykaréjos kápolna, amelyet zsindelytető fed. Belseje egyszerű. "A déli bejárattal szemben, az északi apszisban van elhelyezve az oltár, ettől nem messze, a keleti oldalon egyszerű, négyzet alakú szentségtartó fülke. A nyugati apszisban látható a szegmentíves felső lezárású befalazott ajtónyílás, mely most vakfülkeként szolgál, s melyet ovális ablakocska tör át. A téglapadlós belső teret négy méter magasságban elhelyezett festett kazettás mennyezet fedi, ez az 1677-es évszámú. Mintakincse nagyon hasonló az 1670-ből való felsőboldogfalvi mennyezethez, mely Szombatfalvi Asztalos András és János munkája."

Van olyan román régész, aki a kápolna építését a XVI. századra teszi, de mások a négyzetre szerkesztett négykaréjos alaprajz alapján XIII. századinak tartják. A rotundát többször javították, ami annak a jele, hogy karbantartották, vagyis használták. Az 1702 körüli jó állapotáról egy leírás ekként tudósít: "A város környékén régidők óta teljes épségében áll az általában Jézus házának nevezett Jézus neve-kápolna, amely különösképpen híres arról, hogy a katholikusok és az eretnekek igen nagy tömegben sereglenek oda, éspedig nyilvános istentiszteletre évenkint egyszer, úrnapján." Azt is olvastam, hogy ez bizony a múlt, mert a valamikori úrnapi búcsút már nem itt, hanem a plébániatemplomnál tartják. A kápolna így megmaradt néma tanúnak emlékezni, emlékeztetni, szemet vidítani és szívet melengetni.

Móser Zoltán

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu