Szentírás-magyarázat

"Veletek vagyok..."

Szentháromság vasárnapja - Mk 28,16-20

A mai ünnep evangéliumi szakasza Máté könyvének utolsó öt verse. Rövid szövegünk valójában visszatekintés: a szerző, mielőtt búcsút venne a olvasótól, még egyszer átgondolja művét. Szintézist, összefoglalást ad, amelyben minden szónak súlya, korábbi szövegrészleteket megelevenítő ereje van.

Galileában Jézus egy hegyen találkozik tanítványaival. Az út elején hegyen tanított az írástudókét és a farizeusokét felülmúló igazságosságról (5.l). Az út végén ismét hegyen tartózkodik, és útmutatást ad övéinek s majdani kővetőinek: mit tegyenek a világ végéig. A tizenegy tanítvány körülveszi a Mestert, a maroknyi nyáj a pásztort. Amint meglátják, térdre esnek, és imádják őt. Egyszer már megtették ezt. Amikor Jézus a vízen járva a világ elemeinek uraként nyilatkoztatta ki magát, a bárkában leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!" (14,33). Halála és feltámadása után minden hatalmat megkap az Atyától mennyben és a földön. A bűnök bocsánatának (9,6), a tanításnak (21,23), a gyógyításnak és az ördögűzésnek hatalmán túl övé lesz a korlátlan teljhatalom ("minden hatalom", "minden nép", "minden nap"), amely a dicsőségben újra eljövő Emberfia és az élőket s holtakat ítélő Bíró szerepkörét is magában foglalja. Fennkölt megállapítása ez a messiási uralomnak, amelyet az Atya adott neki, s amelyet most maga is kijelenthet.

Jézus szavainak veleje a tanítványoknak adott parancs: "Tegyetek tanítványommá minden népet." Amire külön-külön meghívást kaptak, mostantól mindenkire vonatkozik. Egyetlen nép sem kivétel, még a megátalkodott Izrael sem. Ennek a világra szóló küldetésnek kétféle módon kell megvalósulnia: a keresztség és a tanítás által. A különös sorrend azt sugallja: a keresztség - még ha szükséges is - önmagában nem elégséges; az utóbbinak ugyanis a tanítást feltételező élet(vitel)ben kell hitelessé válnia. A kettő együtt tesz bárkit is Jézus tanítványává.

A megkeresztelendők, akik fölött elhangzik az Atya neve, a végidők ajándékában, az istenfiúságban részesülnek. A keresztségben Isten fiaivá lesznek, és mint ilyenek, fiakként kell élniük: "Ti tehát tökéletesek legyetek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (5,48). A Fiú nevének említése pedig életegységet teremt a Fiúval. Ettől a pillanattól kezdve érvénybe lép: amit legkisebb testvéreim közül eggyel is tesztek, velem teszitek, mivelhogy a legkisebb is testvér a testvérek között a Fiúban, Jézus Krisztusban (vö. 25,54-40). A Lélek nevének kiejtése meg a Lélekből való részesedést jelenti. Ezért mondja Jézus: "Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek (10,19).

Mindarra meg kell tanítani a megkeresztelteket, amit Jézus megparancsolt. S a "parancsokat" rendre megtaláljuk Máté könyvében, elsősorban a hosszabb beszédekben, amelyek tanítványságról, Isten akaratáról, "az igazság útjáról" (21,32) szólnak. Ez a világméretű küldetés azonban korántsem emberi vállalkozás és teljesítmény. A tanítványok nincsenek magukra utalva, erőtlenségüknek kiszolgáltatva. Evangéliumát Máté Jézus ígéretével zárja: veletek vagyok. Húsvét és pünkösd után Jézusban a Lélek által olyan Istent ismerhetünk fel, aki velünk van mindennap a világ végéig; nemcsak a kenyértörésben, hanem mindenkor és mindenütt, ott is, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében (vö. 18,20).

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu