Homíliavázlat

Végtelen mélységű valóság

Itáliában, Civitavecchia közelében a tengerparton egy kő emlékeztet az ismert legendára: Szent Ágoston, a nagy egyháztanító a tengerparton sétálva a Szentháromság misztériumáról eszmélődött, igyekezett megérteni e nagy titkot. Egyszer csak angyal jött eléje, és figyelmeztette: "Amint nem tudod egy kagylóhéjjal kimerni a tenger vizét, ugyanúgy lehetetlen megértened a végtelen mélységű isteni Valóságot." Tudjuk, hogy az első századokban az egyházatyák és egyetemes zsinatok, az eretnek elhajlókkal vitatkozva igyekeztek elmélyíteni hitünk alapvető tanítását az Atya, a Fiú és a Szentlélek kapcsolatáról, szeretetközösségéről, az üdvösség művében játszott szerepükről. Most nem lehet szó e teológiai viták vázolásáról. Mindenesetre emlékezünk arra, hogy az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében kereszteltek meg bennünket, és ezzel bekapcsolódtunk abba az isteni áramkörbe, amelynek révén - az egyházi közösségben működő Szentlélek által - elkezdődött istengyermeki életünk.

XVI. Benedek pápa nemrégiben megjelent első, Deus caritas est kezdetű enciklikájában Istenről mint szeretetről szól. Egy olyan világban, amelyben Isten nevével olykor összekapcsolják a bosszúállást, sőt a gyűlölet és erőszak kötelezettségét, a pápa a Szeretet-Istenről és a szeretetparancsról akart eszmélődni az Isten nekünk adott szeretet-ajándékára adott válaszunkról. Idézte ő is Szent Ágostont: "Ha a szeretetet látod, látod a legszentebb Szentháromságot."

Néhány gondolat a Szentatya körleveléből. Az Atya egyszülött Fiát küldte a világba, hogy megváltsa az embereket. Amikor Jézus a kereszten meghalt, kilehelte lelkét - a Szentlélek azon közlésének bevezetéseként, melyet föltámadása után valósított meg. A Lélek az a belső erő, mely összhangba hozza szívünket Krisztus szívével, és arra indít bennünket, hogy embertársainkat úgy szeressük, ahogyan ő szerette őket, amikor megmosta tanítványai lábát, és mindenkiért odaadta életét. A Lélek az az erő, mely átváltoztatja a keresztény közösség szívét, hogy ezáltal az Atya szeretetének tanúja legyen a világban, hogy az emberiség az Atya egy családja legyen.

Isten misztériumát csakis a szeretet révén közlíthetjük meg. Istent senki sem látta, az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki nekünk: Jézus arcán felragyogott Isten dicsősége. Mivel a Fiú egy az Atyával, aki látja a Fiút, a megtestesült Istenembert, látja az Atyát is. Ezt Jézus mondotta. De persze a "látni" igét analóg módon kell értenünk. Istennek, az Atyának nincs arca, nem lehet sem ábrázolni, sem látni a szó szoros értelmében. Aki azonban szeret, az megismeri Istent, mert Isten szeretet. (1Jn 4,7-8)

A már idézett Szent Ágoston találóan mondja: "A szeretet az a szem, amellyel megláthatjuk Istent."

Szabó Ferenc SJ

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu